Proverbs 30
1 A masszai Águrnak, Jáke fiának mondásai. Így szól a férfi, akivel Isten van, és mert Isten vele van, bátorsággal mondja:
2 Balgább vagyok, mint a többi ember, és nincsen emberi bölcsességem!
3 Nem tanultam bölcsességet, hogyan ismerném tehát a Legszentebbet?
4 Ki ment fel az égbe és szállott alá? A szelet ki gyűjtötte kezébe? A vizet ki kötötte mintegy köpenybe, ki állította föl a földnek minden szélét? Hogy hívják? És mi a neve a fiának, ha tudod?
5 Isten minden szava állja a tüzet, védőpajzs ő azoknak, akik benne bíznak.
6 Szavaihoz mit sem szabad hozzátenned, hogy meg ne korholjon és hazugságban ne maradj!
7 Két dolgot kérek tőled, ne tagadd meg tőlem, mielőtt meghalok:
8 Tartsd távol tőlem a hamisságot, hazugságot! Ne adj nekem se nyomort, se gazdagságot! Csak annyit adj ennem, amennyi elegendő,
9 hogy jóllakván meg ne tagadjalak, és ne mondjam: „Ki az az Úr?” vagy szükségtől hajtva ne lopjak, és meg ne gyalázzam Istenem nevét!
10 Ne rágalmazd a szolgát uránál, hogy meg ne átkozzon, és meg ne bűnhődj!
11 Olyan nemzedék ez, amely elátkozza atyját, és nem áldja anyját,
12 nemzedék, amely tiszta a saját szemében, pedig le nem mosta magáról szennyét,
13 nemzedék, amely szemét magasan hordja, és felhúzza szemöldökét,
14 nemzedék, amelynek foga megannyi kard, és álla csupa kés, hogy felfalja a nyomorgókat a földről, és a szegényeket az emberek közül.
15 A piócának két leánya van, mindegyik azt mondja: „Ide vele! Ide vele!” Három az, ami telhetetlen, és négy, ami sohasem mondja: „elég!”:
16 az alvilág, az anyaméh szája, a föld, amely nem tud betelni vízzel, s a tűz, amely sohasem mondja, hogy: „elég!”
17 A szemet, amely atyjából csúfot űz, és lenézi anyja szülését, vájják ki a patakok hollói, és falják fel a sasok fiai!
18 Három dolog nem fér a fejembe, és négyet sehogy sem értek:
19 a sasnak útját az égen, a kígyó útját a sziklán, a hajó útját a tenger közepén, s a férfi útját a leánynál.
20 Ilyen még a házasságtörő asszony útja is: eszik, megtörli száját, és így szól: „Semmi rosszat sem tettem!”
21 Három dolog alatt rendül meg a föld, és négyet nem tud elviselni:
22 a rabszolgát, ha király lesz belőle, a balgát, ha jóllakik étellel,
23 a gyűlölt nőt, ha férjhez megy, s a rableányt, ha úrnője örökébe lép.
24 Négy igen apró van a földön, de azért a bölcseknél is okosabb:
25 erőtlen nép a hangya, de aratáskor gyűjti élelmét,
26 gyenge nép a szirti borz, mégis sziklába építi lakását,
27 a sáskának nincsen királya, és raja mégis rendben vonul,
28 a gyík kezével kapaszkodik, és ott van királyi palotákban.
29 Hárman lépnek szépen, és négyen járnak délcegen:
30 az oroszlán, a hős az állatok között, nem hátrál meg senki elől,
31 a kakas, amint a tyúkok között büszkén lépeget, a bak a kecskenyáj élén, s a király, ha kiáll népe elé.
32 Van, aki akkor bizonyul balgának, mikor magasra emelték: ha okos lett volna, kezét a szájára tette volna.
33 Aki fejés közben erősen nyomja a tőgyet, vajat szorít ki belőle. Aki erősen fújja orrát, vért nyom ki belőle. Aki az indulatot szítja, viszályt okoz.