1Erre Józsue kora reggel felkelt és elindította a tábort. El is indultak Sittímből és eljutottak a Jordánig, ő és Izrael valamennyi fia, s ott időztek három napig.
2Ennek elmúltával az elöljárók bejárták a tábort,
3és kikiáltották: „Mihelyt meglátjátok az Úrnak, a ti Isteneteknek szövetségládáját és hogy a Lévi törzséből való papok azt viszik, keljetek fel ti is, és menjetek utánuk,
4— kétezer könyöknyi távolság legyen köztetek és a láda között, hogy messziről láthassátok és tudjátok, melyik úton kell haladnotok, mert azon még nem jártatok sohasem —, de vigyázzatok ám, hogy a ládához közelebb ne kerüljetek!”
5Józsue pedig azt mondta a népnek: „Szentelődjetek meg, mert holnap csodákat fog művelni az Úr közöttetek.”
6Majd azt mondta a papoknak: „Vegyétek fel a szövetség ládáját, és vonuljatok vele a nép élén.” Azok teljesítették a parancsot, felvették és előttük mentek.
7Azt mondta ekkor az Úr Józsuénak: „Ma kezdelek felemelni téged egész Izrael előtt, hogy megtudják, hogy úgy, ahogy Mózessel voltam, úgy leszek veled is.
8Parancsolj tehát a papoknak, akik a szövetség ládáját viszik, és mondd nekik: Ha a Jordán vizének széléhez értek, álljatok meg a Jordánban.”
9Azt mondta erre Józsue Izrael fiainak: „Gyertek ide, és halljátok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavát!”
10Majd így folytatta: „A következő dologból fogjátok megtudni, hogy az Úr, az élő Isten közöttetek van és elűzi színetek elől a kánaánit, a hetitát, a hivvitát, a perizitát, a girgasitát, a jebuzitát meg az amoritát:
11íme, az egész föld Urának szövetségládája bemegy előttetek a Jordánba. —
12Válasszatok tizenkét férfit Izrael törzseiből, egyet-egyet minden törzsből —
13s amint a papok, akik az Úrnak, az egész föld Istenének ládáját viszik, talpukat a Jordán vizére teszik, a lefelé levő víz lefolyik és elfogy, a felülről jövő pedig egy tömegben megáll.”
14A nép tehát elindult sátraiból, hogy átkeljen a Jordánon, s a papok, akik a szövetség ládáját vitték, előtte mentek.
15Amint beléptek a Jordánba, és lábukat belemártották a víz szélébe — mivel aratás ideje volt, a Jordán teljesen betöltötte medrének partjait —,
16a felülről jövő víz egy helyen megállt és messze attól a várostól, amelyet Ádomnak neveznek, egészen Szártán helyéig, úgy feltornyosodott, hogy hegynek látszott, a lefelé levő víz pedig lefolyt a Puszta tengerébe (melyet most Holt-tengernek neveznek), míg egészen el nem fogyott.
17Erre a nép átment Jerikó felé: a papok, akik az Úr szövetségének ládáját vitték, száraz talajon, a Jordán közepén, felövezve álltak, s az egész nép száraz medren ment át.