John 2
1 Harmadnapon menyegző volt a galileai Kánában. Ott volt Jézus anyja,
2 és Jézus is hivatalos volt a menyegzőre tanítványaival együtt.
3 Amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja így szólt hozzá: „Nincs boruk!”
4 Jézus azt felelte neki: „Mi közünk ehhez, asszony? Még nem jött el az én órám!”
5 Anyja ekkor ezt mondta a szolgáknak: „Tegyetek meg mindent, amit mond!”
6 A zsidók tisztulására volt ott hat kőedény, egyenként két vagy három mérős.
7 Jézus azt mondta nekik: „Töltsétek meg az edényeket vízzel!” Színig töltötték őket.
8 Ekkor így szólt hozzájuk: „Most merítsetek, és vigyetek belőle a násznagynak!” Azok vittek neki.
9 Amint a násznagy megízlelte a borrá vált vizet, mivel nem tudta, hogy honnan való — de a szolgák, akik a vizet merítették, tudták —, odahívta a vőlegényt,
10 és azt mondta neki: „Minden ember a jó bort adja először, és miután megittasodtak, akkor a kevésbé jót. Te mindeddig tartogattad a jó bort!”
11 Jézus ezzel kezdte meg csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, és tanítványai hittek benne.
12 Azután lement Kafarnaumba, ő és anyja, a testvérei és tanítványai, és ott maradtak néhány napig.
13 Közel volt a zsidók Pászkája, és Jézus fölment Jeruzsálembe.
14 A templomban ökör-, juh- és galambkereskedőket talált, s az odatelepedett pénzváltókat.
15 Akkor kötelekből ostort font, és mindnyájukat kizavarta a templomból a juhokkal és az ökrökkel együtt, a pénzváltók pénzét szétszórta, az asztalaikat fölforgatta.
16 A galambárusoknak pedig azt mondta: „Vigyétek el innen ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!”
17 Akkor tanítványai visszaemlékeztek arra, hogy írva van: „Emészt engem a buzgóság házadért”. (Zsolt 69,10)
18 A zsidók azonban megszólították, és azt kérdezték tőle: „Milyen csodajelet mutatsz nekünk, hogy ezeket cselekszed?”
19 Jézus azt felelte nekik: „Bontsátok le ezt a templomot, és én három nap alatt fölépítem azt!”
20 A zsidók erre így szóltak: „Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt fölépítenéd?”
21 De ő a saját testének templomáról mondta ezt.
22 Amikor föltámadt a halálból, tanítványai visszaemlékeztek, hogy ezt mondta, és hittek az Írásnak, és a szónak, amelyet Jézus mondott.
23 Amikor Jeruzsálemben volt Húsvét ünnepén, sokan hittek az ő nevében, mert látták csodajeleit, amelyeket művelt.
24 De Jézus nem bízta magát rájuk, mert ismerte mindnyájukat, s mert
25 nem szorult rá, hogy valaki tanúságot tegyen az emberről; jól tudta ugyanis, hogy mi lakik az emberben.