1Tudod-e a kőszáli kecske ellési idejét? Figyeled-e a szarvastehén fajzását?
2Számon tartod-e vemhességük hónapjait, és tudod-e ellésük idejét?
3Lekuporodnak vajúdva, megellenek és bőgnek.
4Fiaik elválnak, elmennek legelőre, elszélednek és nem térnek vissza hozzájuk.
5Ki bocsátotta a vadszamarat szabadon, és ki oldotta el köteleit?
6A pusztát rendeltem házául, a sós sivatagot lakóhelyéül.
7Megveti a város zsivaját, és nem hallja a hajcsár kiáltását.
8Felkutatja legelőjét: a hegyeket, és minden zöldet felkeres.
9Akar-e neked szolgálni a vadmarha? Meghál-e a jászolodnál?
10Szántásra fogod-e a vadmarhát kötéllel? Töri-e a rögöt a völgyekben utánad?
11Bízol-e benne, mert nagy az ereje, és ráhagyod a munkádat?
12Rábíznád-e, hogy behordja gabonádat és megtöltse szérűdet?
13Vígan csapkod a struccmadár szárnya; bizony kegyetlen a szárnya s a tollazata!
14Hisz tojásait a földön hagyja s a porban melegíti őket;
15felejti, hogy láb eltapossa, s a mező vadja eltiporja őket.
16Kemény a fiaihoz, mintha nem is az övéi volnának, nem bánja, ha kárba vész a fáradsága;
17mert Isten megvonta tőle az okosságot, és nem adott neki előrelátást;
18de amikor itt az ideje, a magasba rebben, és kineveti a lovat meg a rajta ülőt.
19Te adsz-e erőt a lónak? Te ruházod-e fel nyakát sörénnyel?
20Te tanítod-e, hogy ugorjon, mint a sáska? Be félelmetes orrának büszke prüszkölése!
21A földet kapálja körmeivel, bátran ficánkol, szembeszáll a fegyveresekkel.
22Megveti a félelmet, és nem hátrál a kard elől.
23Csöröghet a tegez fölötte, villoghat a lándzsa és a pajzs,
24izgatottan, tombolva falja a földet, és nem marad veszteg, ha megriad a harsona,
25amikor hallja a harsonát, azt mondja: ‘Hajrá!’ Már messziről szimatolja a harcot, a vezérek buzdító szavát, a sereg kiáltását.
26A te bölcsességed által tollasodik-e meg a sólyom, és terjeszti ki szárnyait dél felé?
27Parancsszódra száll-e a sas a magasba, és fészkel meredek helyen?
28Sziklán lakik és ott tanyázik, meredek kőszálon, járatlan bércen,
29onnan kémleli étkét, és szeme ellát messzire,
30fiókái vért szürcsölnek, és tüstént ott terem, ahol tetem van.”