Job 28
1 Van az ezüstnek lelőhelye, és helye az aranynak, ahol kimossák,
2 a vasat a földből hozzák elő, s a melegtől megolvadt kő érccé változik,
3 határt vet az ember a sötétségnek, és felkutatja mindennek a végét, a homály köveit és a halál árnyékát is.
4 Tárnákat nyit idegen nép, leereszkedik oda, hová ember még nem tette lábát, és lebeg távol az emberektől.
5 A kenyértermő földet, tűzzel forgatja fel alul,
6 köveiben zafírt talál és porában arany van,
7 ösvényét madár nem ismeri, s a keselyű szeme ki nem fürkészi,
8 nem tapossák azt büszke vadak, nem jár azon oroszlán.
9 Ráteszi kezét a kemény sziklára, felforgatja a hegyek fenekét,
10 aknákat vág a sziklában, és a szeme mindenféle drágaságra mered,
11 megvizsgálja a folyók fenekét és rejtett dolgokat hoz napvilágra.
12 De hol található a bölcsesség, és hol van az értelem lelőhelye?
13 Ember a hozzá vivő utat nem ismeri, és nem lehet azt az élők földjén megtalálni.
14 A mélység mondja: „Nincsen bennem!” S a tenger így szól: „Nincsen nálam!”
15 Nem lehet azt megszerezni színarannyal, nem lehet árát lemérni ezüstben;
16 nem lehet hasonlítani India festett szöveteihez, sem a szárdonix drágakövéhez, sem a zafírhoz;
17 nem ér fel vele sem arany, sem üveg, nem lehet becserélni arany holmiért.
18 Ne említsék mellette a korállt meg a kristályt; a bölcsesség birtoka többet ér a gyöngynél!
19 Nem ér fel vele Kús topáza, értékesebb a legtisztább festéknél.
20 Honnan jő tehát a bölcsesség? hol van az értelem lelőhelye?
21 El van az rejtve minden élő szeme elől, az ég madarai sem tudják.
22 Az Enyészet és a Halál mondják: „Csak hallomásból tudunk róla!”
23 Isten tudja a hozzá vivő utat és ő ismeri lelőhelyét,
24 mert belátja ő a világ határait, és szemlél mindent az ég alatt.
25 Amikor a szeleknek súlyt adott s a vizeket kimérte mértékkel,
26 amikor az esőnek törvényt szabott s utat a csattogó villámnak:
27 akkor látta s megszámlálta, odaállította s megvizsgálta.
28 Az embernek pedig mondta: ‘Íme, az Úr félelme: ez a bölcsesség, s a gonosztól távozni: ez az értelem.’”