Job 18
1 És felelt a súhi Bildád, és ezt mondta:
2 „Mikor értek a szóbeszéd végére? Előbb térjetek észre, s úgy beszéljünk!
3 Miért tartsanak minket állatoknak, és miért legyünk tisztátalanok a szemetekben?
4 Te marcangolod magadat dühödben; kedvedért talán néptelenné váljék a föld, s a sziklák elmozduljanak helyükből?
5 Nemde kialszik a gonosznak világossága, és nem fénylik tüzének lángja.
6 Sátrában a fény elsötétül, s elalszik a mécses felette.
7 Erőteljes lépései elernyednek, és fondorlata földre teríti;
8 hálóba akad lábával, verem fonadéka fölött járkál;
9 lábát csapda fogja és hurok szorítja;
10 tőr van elrejtve számára a földön, és kelepce vár rá az ösvényen;
11 mindenfelől rémség ijeszti és fonja be lábát.
12 Erejét éhség fogyasztja, és bordáit koplalás emészti.
13 Elsorvasztja bőre szépségét s elemészti tagjait a halál elsőszülöttje;
14 kiragadja őt sátrából, amelyben bizakodott, és elküldi az iszonyat királyához.
15 Olyan sátorban lakik, amely már nincs is, és ként szórnak lakóhelye fölé.
16 Alul elszáradnak a gyökerei, felül pedig eltapossák termését.
17 Elvész emléke a föld színéről, nem említik nevét az utcákon;
18 a világosságból a sötétségbe taszítják, és elüldözik a föld kerekségéről.
19 Nem marad népe közt sem fia, sem sarja, és szállásán nincsenek hátrahagyottak.
20 Ítélete napjától megrémülnek a nyugatiak, s iszonyat szállja meg a kelet lakóit.
21 Így járnak a bűnösök hajlékai, s ilyen a lakóhelye annak, aki Istennel nem törődik.”