Jeremiah 15
1 Ezt mondta nekem az Úr: „Ha Mózes és Sámuel állna is színem előtt, nem szívlelném ezt a népet. Űzd el őket színem elől, menjenek el!
2 Ha pedig majd azt mondják neked: ‘Hová menjünk?’, mondd nekik: Így szól az Úr: Aki halálra való, a halálra; aki kardra, a kardra; aki éhínségre, az éhínségre; és aki fogságra, a fogságra.
3 Négy fajtát rendelek föléjük — mondja az Úr: — a kardot, hogy öljön, a kutyákat, hogy szaggassanak, az ég madarait és a föld állatait, hogy egyenek és pusztítsanak.
4 Iszonyattá teszem őket a föld minden királysága előtt, Manassze, Hiszkija fia, Júda királya miatt, azért, amit Jeruzsálemben cselekedett.
5 Mert ki szánakozik rajtad, Jeruzsálem? És ki mutat részvétet irántad? Ki lép oda, hogy megkérdezzen jóléted felől?
6 Te elvetettél engem — mondja az Úr —, hátat fordítva elmentél; ezért kinyújtottam rád kezemet, és tönkretettelek, belefáradtam a könyörülésbe.
7 Szétszórtam őket szórólapáttal az ország kapuiban; gyermektelenné tettem, veszni hagytam népemet, útjaikról nem tértek meg.
8 Több lett előttem özvegye a tenger fövenyénél; hoztam nekik az ifjú anyjára pusztítót délben; rábocsátottam hirtelen lázat és rettegést.
9 Elhervadt, aki hétszer szült, kilehelte lelkét, lement a napja még nappal, szégyent vallott és csalódott; maradékukat pedig a kardnak adom ellenségeik színe előtt” — mondja az Úr.
10 Jaj nekem, anyám, hogy megszültél engem, a perlekedés emberét és viszály emberét az egész ország számára! Nem adtam kölcsönt, és nekem sem kölcsönöztek, mégis mindenki átkoz engem.
11 Ezt mondta az Úr: „Bizony, javadat szolgáltam, bizony, arra késztettem az ellenséget, hogy esedezzék hozzád baj idején és szorongatás idején.
12 Vajon összetörik-e a vas, az északi vas és a réz?
13 „Vagyonodat és kincseidet prédául adom, nem vételárért, összes vétked miatt minden határodban.
14 Ellenségeid szolgájává teszlek olyan országban, amelyet nem ismersz; mert lángra lobbant haragom, miattatok ég.”
15 Te tudod, Uram! Emlékezz meg rólam, és látogass meg engem, állj bosszút értem üldözőimen! Hosszantűrő vagy: ne taszíts el engem! Tudd meg, hogy érted viselek gyalázatot!
16 Ha rátaláltam igéidre, eledelemmé váltak; igéd nekem örömöm és szívem vidámsága lett; mert a te nevedet viselem, Uram, Seregek Istene!
17 Nem ültem a tréfálkozók körében, és nem vigadoztam; kezed súlya miatt egymagamban ültem, mert bosszúsággal töltöttél el engem.
18 Miért lett fájdalmam örökké tartó, és sebem halálos? Nem akar meggyógyulni. Bizony, olyan vagy számomra, mint a csalóka patak, melynek nem állandó a vize.
19 Ezért így szól az Úr: „Ha visszatérsz, engedlek visszatérni, hogy színem előtt állhass; és ha előhozod az értékest az értéktelenből, mintegy az én szám leszel. Térjenek vissza ők hozzád, de te ne térj vissza hozzájuk!
20 Ez előtt a nép előtt bevehetetlen ércfallá teszlek téged. Harcolnak majd ellened, de nem bírnak veled; mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak és megmentselek téged — mondja az Úr. —
21 Megmentelek téged a gonoszok kezéből, és megváltalak az erőszakosok markából.”