1Történt pedig Ácháznak, Júda királyának napjaiban, aki Jótámnak, Uzija fiának volt a fia, hogy felvonult Rászin, Szíria királya, és Pekach, Remalja fia, Izrael királya Jeruzsálem ellen, hogy ostrom alá fogja; de nem tudták bevenni.
2Amikor eljutott a hír Dávid házához: „Szíria Efraimban táborozik”, megremegett a király szíve és népének szíve, mint ahogy megremegnek az erdő fái a széltől.
3Akkor azt mondta az Úr Izajásnak: „Menj ki Ácház elé, te és fiad, Seár-Jasúb, a Felső-tó vízvezetékének végéhez, a ruhamosók mezejéhez vezető útra,
4és mondd neki: Vigyázz, maradj nyugton! Ne félj, szíved ne szorongjon ettől a két füstölgő, üszkös fadarabtól, Rászintól és Szíriától, Remalja fiának heves haragja miatt,
5mert gonosz tervet szőtt ellened Szíria, Efraim és Remalja fia, mondván:
6‘Vonuljunk fel Júda ellen, félemlítsük meg, hódítsuk meg magunknak, és tegyük királlyá benne Tábeél fiát!’”
7Így szól az Úristen: „Ez nem következik be, és nem történik meg!
8Mert Damaszkusz csak Szíriának a feje, Rászin pedig Damaszkusznak a feje! Még hatvanöt esztendő, és összeomlik Efraim, s nem lesz többé nép!
9Szamaria csak Efraimnak a feje, Remalja fia pedig Szamariának a feje! Ha nem hisztek, bizony, nem maradtok fenn!”
10Szólt továbbá az Úr Ácházhoz, e szavakkal:
11„Kérj magadnak jelet az Úrtól, a te Istenedtől, akár az alvilág mélyéből, akár fentről, a magasból!”
12De Ácház azt mondta: „Nem kérek, és nem kísértem az Urat.”
13Erre a próféta így szólt: „Halljátok hát, Dávid háza! Nem elég nektek, hogy embereknek vagytok terhére, és azért terhére vagytok az én Istenemnek is?
14Ezért az Úr maga ad majd nektek jelet. Íme, a szűz fogan, és fiút szül, s nevét Emmánuelnek fogja hívni.
15Aludttejet és mézet eszik majd, hogy meg tudja vetni a rosszat és a jót tudja választani.
16Mert mielőtt a gyermek meg tudná vetni a rosszat, és a jót választani, elhagyott lesz az az ország, melynek két királyától rettegsz.
17Hoz majd az Úr rád, népedre és atyád házára olyan napokat, amilyenek nem jöttek, amióta Efraim elszakadt Júdától: Asszíria királyát.”
18Ez történik majd azon a napon: füttyszóval előhívja az Úr a legyeket, melyek Egyiptom folyóinak torkolatánál vannak, s a méheket, melyek Asszíria földjén rajzanak;
19azok pedig eljönnek, és megtelepszenek valamennyien a meredek völgyekben és a sziklák hasadékaiban, minden tövisbozótban és minden itatóhelyen.
20Azon a napon leborotválja az Úr a Folyamon túlról bérbevett borotvával — Asszíria királyával — a fejet és a lábak szőrét, s a szakállt is levágja.
21Ez történik majd azon a napon: mindenkinek lesz egy üszője és két birkája,
22s a tej bősége miatt vajat eszik; vajat és mézet eszik ugyanis mindenki, aki megmarad az országban.
23Ez történik majd azon a napon: minden hely, ahol ezer ezüstöt érő, ezer szőlőtő van, tövissé és tüskévé válik.
24Nyilakkal és íjjal mennek oda, mert tövis és bozót lesz az egész ország.
25S a hegyoldalakra, amelyeket most kapával művelnek, nem mennek fel a tövistől és tüskétől való félelem miatt: ökörlegelő lesz az valamennyi, és aprómarha tapossa.