1Elpusztul Szamaria, mert fellázadt Isten ellen; kard által pusztulnak el ők, kisdedeiket a földhöz verik, s az áldott állapotban levőket felhasítják.
2Térj meg, Izrael, az Úrhoz, a te Istenedhez, hisz bűnöd miatt buktál el!
3Vigyétek magatokkal e szavakat, térjetek az Úrhoz, és mondjátok neki: „Végy el minden gonoszságot, fogadd el a jót, és mi majd ajkunk gyümölcsét áldozzuk néked.
4Asszúr ne segítsen nekünk, lóra sem szállunk többé, és kezünk alkotásainak nem mondjuk többé: ‘Ó, Isteneink!’ Mert te megkönyörülsz az árván, aki nálad talál irgalmat.”
5„Meggyógyítom hűtlenségüket, és szívemből szeretni fogom őket, mert haragom elfordult tőlük.
6Izraelhez olyan leszek, mint a harmat; virul majd, mint a liliom, és gyökeret hajt, mint a Libanon.
7Kiterjednek ágai, és pompája olyan lesz, mint az olajfáé, és illata, mint a Libanoné.
8Visszatérnek, hogy árnyékomban lakjanak, gabonát termelnek és rügyeznek, mint a szőlő; hírneve olyan lesz, mint a Libanon bora.
9Efraim, mi köze neki a bálványokhoz? én hallgatom meg és gyámolítom őt; olyan leszek én, mint a zöldellő ciprus, és tőlem való lesz a gyümölcs, melyet rajtad találnak.”
10Aki bölcs, értse meg ezeket, aki értelmes, lássa be ezt mind! Bizony, egyenesek az Úr útjai, s az igazak biztosan járnak azokon, de a gonoszok elesnek rajtuk.