Hebrews 7
1 Mert ez a Melkizedek, Szálem királya, a fölséges Isten papja, aki Ábrahámnak eléje ment, amikor az a királyok legyőzése után visszatért, megáldotta őt.
2 Ábrahám tizedet adott neki mindenből. A neve előszöris azt jelenti, hogy az igazságosság királya, azután pedig Szálem királya, azaz a békesség királya; (Ter 14,17-20)
3 apa nélkül, anya nélkül, nemzetségtábla nélkül jelent meg; mivel sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, hasonló Isten Fiához, és pap marad mindörökké. (Zsolt 110,4)
4 Nézzétek tehát, milyen nagy az, akinek a zsákmány legjavából Ábrahám pátriárka tizedet is adott! (Ter 14,20)
5 Azoknak, akik Lévi fiai közül nyerik el a papságot, parancsuk van arra, hogy a törvény szerint tizedet szedjenek a néptől, azaz testvéreiktől, noha azok is Ábrahám testéből származtak;
6 az viszont, aki nem tartozik őseik közé, tizedet szedett Ábrahámtól, és megáldotta azt, aki az ígéreteket kapta. (Ter 14,20)
7 Márpedig nem kétséges, hogy a nagyobb áldja meg a kisebbet.
8 Itt halandó emberek szednek tizedet, ott viszont az, akiről a tanúság szól, hogy él.
9 Úgy is lehet mondani, hogy Ábrahám által Lévi is, aki beszedi a tizedet, megfizette a tizedet;
10 mert még atyjának testében volt, amikor Melkizedek kiment eléje. (Ter 14,17)
11 Ha tehát a tökéletességet a leviták papsága jelentette volna — a nép ugyanis őalattuk kapta a törvényt —, mi szükség lett volna arra, hogy Melkizedek rendje szerint más pap támadjon, aki nem Áron rendje szerint való? (Zsolt 110,4)
12 Mert ha megváltozik a papság, szükséges, hogy a törvény is megváltozzék.
13 Akiről ugyanis mindezt mondják, más törzsből való, amelyből senki sem szolgált az oltárnál.
14 Mert nyilvánvaló, hogy a mi Urunk Júda törzséből származott, s erre a törzsre vonatkozóan papokról semmit sem mondott Mózes.
15 Ez még inkább nyilvánvaló, ha Melkizedekhez hasonló más pap támad,
16 aki nem a testi parancs törvénye szerint lett azzá, hanem az örök élet ereje szerint.
17 Mert így szól a tanúságtétel: „Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint”. (Zsolt 110,4)
18 Egy korábbi törvény megszüntetése annak erőtlensége és használhatatlansága miatt történik.
19 A törvény ugyanis nem vezetett el senkit a tökéletességre, csak bevezetése volt egy jobb reménynek, amely által Istenhez közeledünk.
20 S amennyiben ez nem eskü nélkül történt — mások ugyan eskü nélkül lettek papokká,
21 ez pedig annak esküje által, aki így szólt hozzá: „Megesküdött az Úr és nem bánta meg: Te pap vagy mindörökké” —, (Zsolt 110,4)
22 annyiban jobb szövetségnek lett kezese Jézus.
23 S míg azok többen lettek papokká, mert a halál miatt nem maradhattak meg,
24 neki, mivel örökre megmarad, örökkévaló a papsága. (Zsolt 110,4)
25 Így örökre üdvözítheti is azokat, akik általa Istenhez közelednek, hisz mindenkor él, hogy értük közbenjárjon.
26 Illő volt ugyanis, hogy ilyen főpapunk legyen: szent, ártatlan, szeplőtlen, a bűnösöktől elkülönített, és fölségesebb az egeknél;
27 akinek nincs arra szüksége, hogy mint a papok, minden nap először a saját vétkeikért mutasson be áldozatot, azután a nép vétkeiért, mert ő ezt egyszer s mindenkorra megtette, amikor önmagát feláldozta.
28 A törvény ugyanis gyarló embereket rendelt papokká; az eskü szava pedig, amely a törvény után jött, az örökké tökéletes Fiút. (Zsolt 2,7; 110,4)