1Ezután Isten megáldotta Noét és fiait, és azt mondta nekik: „Szaporodjatok, sokasodjatok és töltsétek be a földet!
2Féljen és rettegjen titeket a föld minden állata, az ég minden madara, és minden, ami mozog a földön; a tenger minden halát is kezetekbe adtam!
3Minden, ami mozog és él, eledelül szolgáljon nektek: mint a zöld növényzetet, íme, ezeket is mind odaadtam nektek,
4csak a húst a vérével ne egyétek.
5A ti életetek vérét is számon kérem minden állattól és az embertől: számon kérem az ember életét az embertől, a testvérétől.
6Aki embervért ont, ember ontsa ki annak vérét, mert az ember Isten képére alkottatott.
7Ti pedig szaporodjatok és sokasodjatok: járjatok-keljetek a földön, és uralkodjatok rajta!”
8Majd ezt mondta Isten Noénak, s vele fiainak:
9„Íme, szövetséget kötök veletek és utódaitokkal,
10és minden élőlénnyel, amely veletek van, a madarakkal, a lábasjószággal és a mező minden vadjával, amely kijött a bárkából, s a föld minden állatával.
11Szövetséget kötök veletek, hogy nem pusztul el többé minden test az özönvíz által, s nem lesz többé vízözön, amely elpusztítja a földet.”
12Azután Isten azt mondta: „Ez lesz a jele annak a szövetségnek, amelyet megkötök velem és veletek, és minden élőlénnyel, amely veletek van, örök időkre:
13szivárványomat a felhőkbe helyezem, s az lesz a jele a szövetségnek közöttem és a föld között.
14Amikor ugyanis felhőkbe borítom az eget, feltűnik a felhőkben szivárványom,
15és megemlékezem szövetségemről, amelyet veletek kötöttem, és az összes testet éltető élő lélekkel kötöttem, s nem lesz többé özönvíz, hogy eltöröljön minden testet.
16A felhőkben lesz tehát a szivárvány, s én látni fogom, és megemlékezem arról az örök szövetségről, amely Isten között és a földön lévő minden testet éltető lélek között létrejött.”
17Majd azt mondta Isten Noénak: „Ez lesz a jele annak a szövetségnek, amelyet közöttem és a földön levő minden test között szereztem.”
18Noé fiai tehát, akik a bárkából kijöttek, Szem, Kám és Jáfet voltak; Kám ősatyja lett Kánaánnak.
19Ők hárman voltak Noé fiai, s ezektől terjedt el minden emberi nemzetség az egész földön.
20Noé aztán, mint földművelő ember, elkezdett szőlőt ültetni.
21Ivott a borból, lerészegedett, és meztelenül feküdt a sátrában.
22Amikor ezt Kánaán apja, Kám meglátta, azt ugyanis, hogy apja szemérme ki van takarva, hírül adta kint levő két testvérének.
23Ám Szem és Jáfet vállukra terítették a palástot, és hátrafelé haladva betakarták apjuk szemérmét. Arcukat elfordították, így nem látták apjuk szégyenét.
24Amikor aztán Noé felébredt a részegségből, s megtudta, mit tett vele a kisebbik fia,
25így szólt: „Átkozott legyen Kánaán, legyen utolsó szolgája testvéreinek!”
26Majd ezt mondta: „Áldott legyen az Úr, Szem Istene, és legyen Kánaán a szolgája!
27Terjessze ki Isten Jáfetet, lakozzék Szem sátraiban, s Kánaán legyen a szolgája!”
28Noé a vízözön után háromszázötven esztendeig élt még.
29Aztán beteltek napjai, amelyek összesen kilencszázötven esztendőt tettek ki, és meghalt.