Genesis 35
1 Isten ekkor így szólt Jákobhoz: „Kelj fel, és menj fel Bételbe. Telepedj le ott, és építs oltárt Istennek, aki megjelent neked, amikor a bátyád, Ézsau elől menekültél!”
2 Erre Jákob összehívta egész háza népét, és így szólt: „Dobjátok el a nálatok levő idegen isteneket, tisztítsátok meg magatokat, és váltsatok ruhát.
3 Keljetek fel, és menjünk fel Bételbe, hogy ott oltárt építsünk Istennek, aki meghallgatott engem szorongatásom napján, és kísérőm volt utamon!”
4 Odaadták tehát neki az összes idegen istent, amelyet őrizgettek, s a függőket is, amelyek a füleikben voltak. Ő pedig elásta azokat az alatt a tölgyfa alatt, amely Szíchem városa mögött van.
5 Amikor aztán elindultak, Isten rémületet támasztott a körülöttük fekvő városokban, úgyhogy azok nem merték űzőbe venni Jákob fiait.
6 Jákob eljutott tehát Lúzába — amely Kánaán földjén van —, más néven Bételbe az egész vele levő néppel együtt.
7 Ott oltárt épített, és elnevezte azt a helyet Bétel Istenének, mivel ott jelent meg neki Isten, amikor a bátyja elől menekült.
8 Ugyanebben az időben meghalt Debóra, Rebekka dajkája. Bétel mellett a tölgyfa alatt temették el, és azt a helyet elnevezték Siratás tölgyének.
9 Isten ekkor ismét megjelent Jákobnak, miután visszatért Paddan-Arámból. Megáldotta őt
10 ezekkel a szavakkal: „Ne Jákobnak hívjanak ezentúl, hanem Izrael legyen a neved!” Elnevezte tehát Izraelnek,
11 és azt mondta neki: „Én vagyok a Mindenható Isten: szaporodj tehát és sokasodj. Egy nemzet, sőt a nemzetek sokasága lesz belőled, királyok erednek ágyékodból.
12 Azt a földet, amelyet Ábrahámnak és Izsáknak adtam, neked adom. Utánad pedig utódodnak fogom adni ezt a földet.”
13 Azzal Isten eltávozott tőle.
14 Erre ő emlékkövet állított arra a helyre, ahol Isten szólt hozzá. Italáldozatot mutatott be rajta, olajat öntött rá,
15 és elnevezte azt a helyet Bételnek.
16 Azután elindultak Bételből, és Ráchel még jóval Efrata előtt, útközben vajúdni kezdett,
17 és a szülés nehézsége miatt életveszélybe került. A bába ekkor azt mondta neki: „Ne félj, ez is fiú lesz!”
18 Amikor aztán lelkét gyötrelmében már-már kiadta, és elközelgett a halála, elnevezte a fiát Ben-Óninak (azaz Gyötrelmem fiának). Apja azonban Benjaminnak (azaz Jobbom fiának) nevezte őt.
19 Aztán meghalt Ráchel, és eltemették azon az úton, amely Efratába, vagyis Betlehembe visz.
20 Jákob emlékkövet állított a sírjára: ez Ráchel sírjának emlékköve mind a mai napig.
21 Aztán elindult onnan, és a Migdaléderen (azaz Nyáj-tornyon) túl verte le a sátrát.
22 Amíg azon a földön lakott, Rúben elment, és Bilhával hált, apja mellékfeleségével. Ez azonban nem maradt titokban apja előtt. Jákob fiai tizenketten voltak:
23 Lea fiai: az elsőszülött, Rúben, azután Simeon, Lévi, Júda, Isszakár és Zebulon.
24 Ráchel fiai: József és Benjamin.
25 Bilhának, Ráchel szolgálójának a fiai: Dán és Naftali.
26 Zilpának, Lea szolgálójának a fiai: Gád és Áser. Ezek Jákob fiai, akik Paddan-Arámban születtek neki.
27 Jákob ezek után odaérkezett apjához, Izsákhoz Mamréba, Kirjat-Arbába, azaz Hebronba, ahol Ábrahám és Izsák jövevényként lakott.
28 Ekkor beteltek Izsák napjai — száznyolcvan esztendőt tettek ki —
29 aztán elhunyt. Öreg korában, napokkal telten megtért népéhez. Fiai pedig, Ézsau és Jákob eltemették.