1Egyszer aztán kiment Dína, akit Lea szült Jákobnak, hogy megnézze annak a vidéknek a lányait.
2Szíchem, a föld fejedelmének, a hivvita Hémornak a fia megszerette, elrabolta, és vele aludt, erőszakot követve el ellene.
3Mivel teljes szívéből ragaszkodott hozzá, és szerette a lányt, a szívére beszélt,
4aztán elment apjához, Hémorhoz, és azt mondta: „Vedd meg nekem feleségül ezt a lányt!”
5Amikor Jákob meghallotta, hogy lányát, Dínát megbecstelenítették, miközben a fiai távol voltak, s a nyáj legeltetésében foglalatoskodtak, hallgatott, amíg azok vissza nem jöttek.
6Hémor pedig, Szíchem atyja kiment, hogy beszéljen Jákobbal.
7Közben azonban Jákob fiai megjöttek a mezőről. Amikor meghallották, hogy mi történt, nagyon elszomorodtak, és megharagudtak, hogy gyalázatos dolog esett Izraelen, és meggyalázták Jákob lányát, tilalmas dolgot cselekedtek.
8Hémor így szólt hozzájuk: „Fiamnak, Szíchemnek a lelke lányotokhoz ragaszkodik. Adjátok feleségül neki,
9és kössünk egymás között házasságokat! Adjátok lányaitokat mihozzánk, ti pedig vegyétek el a mi lányainkat,
10és lakjatok velünk! Ez a föld a birtokotokban van: maradjatok, lakjatok rajta, és birtokoljátok!”
11Maga Szíchem is szólt a lány apjához és testvéreihez: „Hadd találjak kegyelmet előttetek, s bármit határoztok, megadom!
12Szabjátok magasra a hozományt, és követeljetek nászajándékot! Örömest megadom, amit kívántok, csak adjátok nekem azt a lányt feleségül!”
13Jákob fiai azt felelték Szíchemnek és apjának, Hémornak — álnokul, mivel nővérüket meggyalázták —:
14„Nem tehetjük meg, amit kértek, mert nem adhatjuk nővérünket körülmetéletlen embernek: gyalázatos dolog az minálunk.
15Csak abban az esetben szövetkezhetünk, ha hasonlók akartok lenni hozzánk, és körülmetélkedik közöttetek minden férfi.
16Akkor hozzátok adjuk lányainkat, mi pedig elvesszük a tieiteket, és veletek lakunk majd, s egy néppé leszünk!
17Ha azonban nem akartok körülmetélkedni, fogjuk a lányunkat, és megyünk!”
18Ajánlatuk tetszett Hémornak és fiának, Szíchemnek.
19Az ifjú nem vonakodott attól, hogy azonnal teljesítse, amit kívántak, mert nagyon szerette Jákob lányát; márpedig ő igen tekintélyes ember volt apja egész házában.
20Hémor és a fia, Szíchem bementek tehát a város kapujába, és így szóltak a város férfiaihoz:
21„Ezek az emberek békességesek irántunk. Maradjanak ezen a földön, és lakjanak rajta, hisz tágas az és széles előttük! Vegyük lányaikat feleségül, és adjuk nekik a mieinket!
22De csak akkor egyeznek bele ezek a férfiak, hogy velünk maradjanak és egy néppé legyünk, ha körülmetéltetjük közülünk a férfiakat, követve ezzel ennek a népnek szertartását.
23Akkor a jószáguk is, barmuk is és mindenük, amijük van, a mienk lesz! Csak ebbe egyezzünk bele, akkor együtt fognak lakni velünk!”
24Mindannyian beleegyeztek, és körülmetéltette magát minden férfi, aki kiment a város kapuján.
25A harmadik napon azonban, amikor a legsúlyosabb a sebek fájdalma, íme, Jákob két fia, Simeon és Lévi, Dína fivérei kardot ragadtak, sértetlenül bementek a városba, és megöltek minden férfit.
26Megölték Hémort és Szíchemet is, Dínát pedig, a nővérüket elvitték Szíchem házából.
27A megöltek fölött berohant Jákob többi fia is, és kipusztították a várost, hogy bosszút álljanak a megbecstelenítésért.
28Juhaikat és marháikat, szamaraikat és mindenüket, ami a városban és a mezőkön volt, elhajtották. Fogságba vitték minden vagyonukat,
29gyermekeiket és feleségeiket is. Kifosztottak mindent, ami a házakban volt.
30Jákob azonban így szólt Simeonhoz és Lévihez: „Megszomorítottatok, mert gyűlöletessé tettetek engem e föld lakói, a kánaániak és a periziták előtt! Mi kevesen vagyunk, ők meg majd egybegyűlnek, és megölnek minket, eltörölnek engem és házam népét.”
31Ők azonban azt felelték: „Hát kellett nekik úgy bánniuk a nővérünkkel, mint valami utcanővel?”