Deuteronomy 12
1 Ezek azok a parancsok és rendeletek, amelyeket azon a földön, amelyet az Úr, atyáid Istene neked birtokul fog adni, minden időben meg kell tennetek, amíg csak taposod ezt a földet.
2 Forgassátok fel mindazokat a helyeket, amelyeken a magas hegyeken, a halmokon, vagy valamilyen lombos fa alatt isteneiket tisztelték azok a nemzetek, amelyeket meghódítotok.
3 Szórjátok szét oltáraikat, törjétek össze oszlopaikat, égessétek fel tűzzel berkeiket és zúzzátok össze bálványképeiket: irtsátok ki nevüket azokról a helyekről.
4 Ti ne így tegyetek az Úrral, a ti Istenetekkel:
5 hanem arra a helyre menjetek, amelyet majd kiválaszt az Úr, a ti Istenetek valamennyi törzsetek közül, hogy oda helyezze nevét, s ott lakozzék.
6 Azon a helyen mutassátok be egészen elégő áldozataitokat és vágó áldozataitokat, tizedeiteket, kezetek adományait, fogadalmaitokat és ajándékaitokat, marháitok s aprójószágaitok elsőszülöttét.
7 Ott költsétek el áldozati lakomáitokat, az Úr, a ti Istenetek színe előtt, s ott örvendezzetek házatok népével együtt mindannak, amire kezetek szert tett, s amivel az Úr, a ti Istenetek titeket megáldott.
8 Ne tegyétek ott azt, amit mi ma itt teszünk: mindenki azt, amit jónak lát.
9 Ez ideig ugyanis még nem jutottatok a nyugodalomhoz, s ahhoz a birtokhoz, amelyet nektek az Úr, a ti Istenetek adni fog.
10 Ha azonban majd átkeltek a Jordánon, s megtelepedtek azon a földön, amelyet nektek az Úr, a ti Istenetek adni fog, s nyugtotok lesz körös-körül minden ellenségtől, s minden félelem nélkül laktok:
11 akkor arra a helyre menjetek, amelyet majd az Úr, a ti Istenetek kiválaszt, hogy ott legyen a neve és oda vigyétek mindazt, amit parancsolok: egészen elégő áldozataitokat, vágó áldozataitokat, tizedeiteket s kezetek adományait s mindazt, ami kiválóbb azon ajándékok közül, amelyeket fogadtok az Úrnak.
12 Ott lakmározzatok az Úr, a ti Istenetek előtt, ti és fiaitok meg lányaitok, rabszolgátok és rabszolganőitek, meg a levita, aki városotokban tartózkodik: mert neki nincsen más része és birtoka közöttetek.
13 Vigyázz, be ne mutasd egészen elégő áldozataidat akármelyik helyen, amelyet meglátsz,
14 hanem azon, amelyet az Úr választ ki törzseid egyikében: ott mutasd be áldozataidat, s ott tedd meg mindazt, amit parancsolok neked.
15 Ha azonban enni akarsz, s húsételre jő kedved, vághatsz és ehetsz városaidban az Úrnak, a te Istenednek ahhoz az áldásához képest, amelyet adott neked: akár tisztátalan, azaz hibás és fogyatékos, akár tiszta, azaz ép és hibátlan, vagyis olyan, amilyet be szabad mutatni, megeheted úgy, mint a vadkecskét vagy a szarvast,
16 de a vér megevése nélkül: azt a földre kell öntened, mint a vizet.
17 Nem eheted meg azonban városaidban gabonád, borod s olajod tizedét, szarvasmarháid és aprójószágaid elsőszülöttét, mindazt, amit fogadtál vagy önként akarsz bemutatni s kezed adományait.
18 Ezeket az Úr, a te Istened előtt edd meg, azon a helyen, amelyet az Úr, a te Istened kiválaszt, te és fiaid meg lányod, rabszolgád és rabszolganőd, meg a levita, aki városodban tartózkodik, s az Úr, a te Istened előtt örvendezzél, s vigadj mindazzal, amire kezed szert tesz.
19 Vigyázz, el ne hagyd a levitát sohasem, míg azon a földön laksz.
20 Ha majd kiterjeszti az Úr, a te Istened határaidat, amint mondta neked, s húst akarsz enni, s azt kíván a lelked,
21 de a hely, amelyet az Úr, a te Istened kiválaszt, hogy ott legyen neve, távol lesz: akkor szarvasmarháidból s aprójószágaidból, amelyekre majd szert teszel, vághatsz úgy, amint parancsoltam neked, s ehetsz városaidban, kívánságod szerint.
22 Amint a vadkecskét vagy a szarvast eszik, úgy edd az ilyesmit. Tiszta és tisztátalan ember egyaránt ehet belőle.
23 Csak arra vigyázz, hogy a vért meg ne edd, mert vérük lelkük gyanánt van, s éppen azért a lelket nem szabad megenned a hússal együtt,
24 hanem a földre kell öntened, miként a vizet,
25 hogy jó dolgod legyen neked s utánad fiaidnak, ha azt teszed, ami kedves az Úr színe előtt. —
26 Amit azonban az Úrnak szentelsz vagy fogadsz, azt fogd, s menj vele arra a helyre, amelyet majd az Úr kiválaszt,
27 és az Úrnak, a te Istenednek oltárán mutasd be egészen elégő áldozataidat, a húst és a vért, s az oltárra öntsd vágó áldozataid vérét, de utóbbiak húsát megeheted magad.
28 Vigyázz, hallgass mindarra, amit parancsolok neked, hogy jó dolgod legyen neked s utánad fiaidnak mindörökké, minthogy azt teszed, ami jó és kedves az Úr, a te Istened színe előtt.
29 Ha majd elpusztítja az Úr, a te Istened a színed elől azokat a nemzeteket, amelyeket meghódítani mégy és meghódítod őket, s földjükön laksz:
30 vigyázz, ne utánozd őket, miután elpusztultak utadból, s ne tudakozódjál szertartásaik után, mondván: ‘Amint e nemzetek tisztelték isteneiket, úgy cselekszem majd én is.’
31 Ne tégy így az Úrral, a te Isteneddel, mert azok minden olyan undokságot elkövettek isteneikkel, amelyet az Úr gyűlöl: fiaikat s lányaikat feláldozták, s tűzben elégették.