1Ekkor Elizeus próféta előhívatta a prófétafiak egyikét és azt mondta neki: „Övezd fel derekadat s vedd kezedbe ezt az olajos korsót s eredj el Rámót-Gileádba.
2Ha odaérsz, keresd fel Jéhut, Námsi fiának, Jozafátnak fiát s menj el hozzá s mondd, hogy álljon fel testvérei közül s vidd be a legbelső szobába
3s fogd az olajos szelencét s öntsd a fejére s mondd: Ezt üzeni az Úr: Felkentelek Izrael királyává. Aztán nyisd fel az ajtót s szaladj el, meg ne állj ott.”
4Elment tehát az ifjú, a próféta legénye Rámót-Gileádba.
5Amikor odaért, íme, éppen együtt ültek a sereg vezérei. Ő azt mondta: „Szavam volna hozzád, vezér!” Azt mondta erre Jéhu: „Mindannyiunk közül kihez?” Erre ő azt mondta: „Hozzád, vezér!”
6Erre az felkelt s bement a szobába, ő pedig fejére öntötte az olajat s azt mondta: „Ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: Felkentelek az Úr népének, Izraelnek királyává,
7hogy kiirtsd urad, Ácháb házát. Így megtorlom szolgáimnak, a prófétáknak vérét s az Úr minden szolgájának vérét Jezabelen,
8és kiirtom Ácháb egész házát s megölöm Ácháb házából a férfit, a bezártat is s az utolsót is Izraelben,
9és olyanná teszem Ácháb házát, mint Jeroboámnak, Nábát fiának házát s mint Básának, Ahiás fiának házát,
10s Jezabelt kutyák eszik meg Jezreel mezején s nem lesz, aki eltemesse.” Azzal kinyitotta az ajtót s elfutott.
11Jéhu pedig kiment ura szolgái közé. Ezek azt mondták neki: „Rendben van-e minden? Miért jött ez a bolond hozzád?” Ő azt mondta nekik: „Tudjátok, ki ez az ember s hogy mit fecseghetett.”
12Ám azok azt felelték: „Hamiskodás! Csak beszéld el nekünk a dolgot.” Erre ő azt mondta nekik: „Ezt és ezt beszélte nekem s ezt mondta: Ezt üzeni az Úr: Felkentelek Izrael királyává.”
13Erre mindenki sietve levette palástját s az ő lába elé tette mintegy királyi emelvényt alkotva s megfújták a harsonát s azt mondták: „Jéhu a király!”
14Összeesküdött erre Jéhu, Námsi fiának, Jozafátnak fia Jórám ellen, — Jórám ekkor egész Izraellel együtt Rámót-Gileádot tartotta megszállva, Házaéllel, Szíria királyával szemben,
15de visszatért, hogy meggyógyíttassa magát Jezreelben a sebekből, mert megsebezték a szírek, amikor Házaél, Szíria királya ellen hadakozott. Akkor Jéhu így szólt: „Ha tetszésetekkel találkozik: senki szökve ki ne léphessen a városból, hogy el ne menjen és meg ne vigye a hírt Jezreelbe.”
16Majd szekérre szállt s elment Jezreelbe, mert Jórám ott betegeskedett; Ahaszja, Júda királya éppen lenn volt, hogy meglátogassa Jórámot.
17Amint az őr, aki Jezreel tornyán állt, meglátta a közelgő Jéhu csapatát, azt mondta: „Valami csapatot látok.” Azt mondta erre Jórám: „Végy egy szekeret s küldj eléjük, s az, aki majd kimegy, kérdezze meg: Rendben van-e mindez?”
18Szekérre szállt és elment tehát eléje egy ember s azt mondta: „Ezt üzeni a király: Békességes-e mindez?” Azt mondta erre Jéhu: „Mi közöd neked a békéhez? Eredj mögém s kövess!” Jelentette erre az őr, s azt mondta: „A követ eljutott hozzájuk, de nem tér vissza.”
19Erre elküldött egy másik lovasszekeret s az is eljutott hozzájuk s azt mondta: „Ezt üzeni a király: Béke van-e?” Azt mondta erre Jéhu: „Mi közöd neked a békéhez? Eredj mögém s kövess.”
20Jelentette erre az őr, s ezt mondta: „Eljutott hozzájuk, de nem tér vissza; a hajtás azonban olyan, mint Jéhunak, Námsi fiának hajtása, mert hanyatt-homlok hajtat.”
21Azt mondta erre Jórám: „Fogass be a szekérbe.” Erre befogtak szekerébe s kiment Jórám, Izrael királya és Ahaszja, Júda királya, mindenki a maga szekerén s Jéhu elé mentek s a jezreeli Nábót mezején találkoztak vele.
22Amikor Jórám meglátta Jéhut, azt mondta: „Béke van-e, Jéhu?” Ám ő azt felelte: „Micsoda béke? Még virágzik anyádnak, Jezabelnek paráznasága és sok varázslása.”
23Erre Jórám megfordult s menekült s azt mondta Ahaszjának: „Árulás, Ahaszja!”
24Ám Jéhu felajzotta kezével az íjat s hátba lőtte Jórámot, úgyhogy a szívén át jött ki a nyíl s azonnal összerogyott szekerén.
25Azt mondta erre Jéhu Bádaker főtisztnek: „Fogd meg és vesd a jezreeli Nábót mezejére, mert emlékszem, hogy amikor én és te a szekéren ülve apját, Áchábot követtük, az Úr ezt a fenyegető kijelentést tette rá:
26Nábót véréért s fiainak véréért, amelyet tegnap láttam — mondta az Úr —, bizony hogy megfizetek neked ezen a mezőn — mondta az Úr. — Nos tehát fogd s vesd a mezőre, az Úr szava szerint.”
27Amikor ezt Ahaszja, Júda királya látta, menekülni kezdett a kerti ház irányába. Jéhu azonban üldözőbe vette s azt mondta: „Ezt is öljétek meg szekerében.” Meg is sebesítették Gáver hágójánál, amely Jeblaám mellett van, de elmenekült Megiddóba s ott halt meg.
28Erre szolgái feltették szekerére s elvitték Jeruzsálembe s eltemették sírjába, atyái mellé, a Dávid-városban.
29Jórámnak, Ácháb fiának tizenegyedik esztendejében lett Ahaszja Júda királya.
30Jéhu erre elment Jezreelbe. Amikor Jezabel meghallotta, hogy bevonul, kifestette szemét stíbiummal, felékesítette fejét s az ablakból nézte,
31mint vonul be Jéhu a kapun és azt mondta neki: „Lehet-e békessége Zimrinek, ura gyilkosának?”
32Erre Jéhu felemelte tekintetét az ablakra és azt mondta: „Ki ez?” Erre kihajolt feléje két vagy három udvari tiszt,
33mire ő azt mondta nekik: „Dobjátok le.” Le is dobták, s vére ráfreccsent a falra, testét pedig a lovak patája összetaposta.
34Amikor aztán bement, hogy egyen és igyon, azt mondta: „Menjetek s nézzetek utána annak az átkozottnak s temessétek el, hiszen király lánya.”
35Amikor azonban kimentek, hogy eltemessék, nem találtak belőle mást, csak a koponyáját, a lábát és a kezefejét.
36Visszatértek tehát s jelentették neki. Azt mondta erre Jéhu: „Az Úr szava ez, amelyet a tisbei Illés által szólt, aki ezt mondta: ‘Kutyák eszik meg Jezreel mezején Jezabel testét,
37s olyan lesz Jezabel teteme Jezreel mezején, mint a trágya a föld színén, úgyhogy az arra menők azt fogják mondani: Ez az a Jezabel?’”