1Volt továbbá Áchábnak hetven fia Szamariában. Leveleket írt s küldött tehát Jéhu Szamariába, a város előkelőihez s véneihez s Ácháb nevelőihez ezzel az üzenettel:
2„Mihelyt megkapjátok e levelet, minthogy nálatok vannak uratok fiai meg a szekerek, a lovak, az erős városok és a fegyverek,
3válasszátok ki a legjobbat, s aki nektek leginkább tetszik uratok fiai közül, azt ültessétek apja királyi székébe s harcoljatok uratok házáért.”
4Erre azok igen megijedtek s azt mondták: „Íme, két király nem tudott megállni előtte, hogy tudnánk ellene állni mi?”
5Elküldtek tehát az udvarnagyok, a város elöljárói meg a vének és a nevelők Jéhuhoz s üzenték: „A te szolgáid vagyunk, akármit parancsolsz, megtesszük. Nem választunk királyt magunknak: amit jónak látsz, azt cselekedd.”
6Erre egy második levelet írt nekik ezzel az üzenettel: „Ha enyéim vagytok s nekem engedelmeskedtek, vegyétek uratok fiainak fejét s holnap ilyenkor gyertek hozzám Jezreelbe.” A királyfiak — hetven ember — a város nagyjainál nevelkedtek.
7Amikor tehát a levél megérkezett hozzájuk, vették a királyfiakat s megölték a hetven embert s kosarakba tették fejüket s elküldték hozzá Jezreelbe.
8Amikor a követ odaért, jelentette neki, s szólt: „Elhozták a királyfiak fejét.” Erre ő azt felelte: „Rakjátok őket két rakásba a kapu mellé reggelig.”
9Amikor aztán megvirradt, kiment, odaállt s azt mondta az egész népnek: „Igazak vagytok! Én ugyan összeesküdtem uram ellen s megöltem őt, de ki ölte meg mindezeket?
10Nos tehát láthatjátok, hogy semmi sem hullott a földre az Úrnak azon szavaiból, amelyeket az Úr Ácháb háza ellen mondott, s az Úr megtette, amit szolgája, Illés által szólt.”
11Majd megölte Jéhu mindazokat, akik még megmaradtak Ácháb házából Jezreelben, valamint összes nagyjait, bizalmasait s papjait, úgyhogy egy sem maradt meg belőlük.
12Aztán felkelt és elment Szamariába. Amikor útján a pásztorok hajlékához jutott,
13találkozott Ahaszjának, Júda királyának testvéreivel s azt mondta nekik: „Kik vagytok?” Azok azt felelték: „Ahaszja testvérei vagyunk s lemegyünk, hogy köszöntsük a király fiait s a királynő fiait.”
14Erre ő azt mondta: „Fogjátok meg őket elevenen.” Amikor aztán megfogták őket elevenen, lemészárolták őket — negyvenkét embert — a hajlék mellett levő vízveremnél. Egyet sem hagyott meg közülük.
15Amikor aztán tovább ment onnan, Jonadábbal, Rekáb fiával találkozott s köszöntötte őt s azt mondta: „Olyan igaz-e a szíved, mint amilyen az én szívem a te szívedhez?” Azt mondta erre Jonadáb: „Igen.” „Ha igen” — mondta, — „add kezedet.” Az kezét adta neki, mire ő felvette maga mellé a szekérre,
16és azt mondta neki: „Gyere velem s lásd buzgalmamat az Úrért.” Helyet adott tehát neki szekerén,
17elvitte Szamariába s ott megölte mindazokat, akik még megmaradtak Ácháb házából Szamariában, egy szálig, az Úr azon szava szerint, amelyet Illés által szólt.
18Majd egybegyűjtötte Jéhu az egész népet és azt mondta: „Ácháb keveset tisztelte Baált, én többet fogom tisztelni.
19Most azért hívjátok hozzám Baál minden prófétáját, minden szolgáját s minden papját. Senki se maradjon el, mert nagy áldozatot mutatok be Baálnak. Aki hiányozni fog, nem marad életben.” Jéhu azonban ezt cselből cselekedte, hogy elveszíthesse Baál tisztelőit.
20Majd azt mondta: „Szenteljetek ünnepet Baálnak.” Ki is hirdettette
21és megüzente Izrael minden határába. Erre eljött Baál összes szolgája — nem maradt senki sem, aki el nem jött volna —, és bementek Baál templomába, úgyhogy Baál háza színültig megtelt.
22Azt mondta erre azoknak, akik a ruhákat kezelték: „Hozzatok ruhákat Baál minden szolgájának.” Azok elő is hozták nekik a ruhákat.
23Erre bement Jéhu Jonadábbal, Rekáb fiával Baál templomába és azt mondta Baál tisztelőinek: „Vizsgálódjatok s nézzetek utána, nehogy legyen közöttetek valaki az Úr szolgái közül, s hogy Baál szolgái egyedül legyenek.”
24Bementek tehát, hogy véresáldozatokat és egészen elégő áldozatokat tegyenek. Jéhu azonban elkészített magának kinn nyolcvan embert s azt mondta nekik: „Aki elszalaszt egyet ez emberek közül, akiket én a kezetekbe juttatok, életével lakol annak életéért.”
25Amikor aztán bevégezték az egészen elégő áldozatot, az történt, hogy Jéhu megparancsolta vitézeinek s főtisztjeinek: „Menjetek be s üssétek le őket, el ne meneküljön egy sem!” Erre kardélre hányták és odadobták őket a vitézek s a főtisztek, majd behatoltak Baál templomának városába
26s kihozták a bálványt Baál templomából és elégették
27s összetörték, aztán lerombolták Baál házát s árnyékszéket csináltak a helyére mind a mai napig.
28Jéhu tehát kipusztította Baált Izraelből,
29de Jeroboámnak, Nábát fiának bűneitől, aki vétekre vitte Izraelt, nem távozott el s nem hagyta el az aranyborjúkat, amelyek Bételben és Dánban voltak.
30Pedig az Úr azt mondta Jéhunak: „Mivel oly serényen megcselekedted azt, ami igaz és kedves volt szemem előtt s végrehajtottad Ácháb házán mindazt, amit szívem akart, fiaid negyedíziglen fognak ülni Izrael trónján.”
31Jéhu azonban nem ügyelt arra, hogy teljes szívéből az Úrnak, Izrael Istenének törvénye szerint járjon: nem távozott ugyanis Jeroboám vétkeitől, aki vétekre vitte Izraelt.
32Abban az időben az Úrnak kezdett terhére lenni Izrael, s azért Házaél megverte őket Izraelnek azon egész területén,
33amely a Jordántól keletre van, megverte Gileádnak egész földjét, azaz Gádot, Rúbent és Manasszét, Ároertől kezdve, amely az Arnon patak mellett van, Gileádot is, Básánt is.
34Jéhu egyéb dolgai pedig s mindaz, amit cselekedett, meg a vitézsége, nemde meg vannak írva Izrael királyainak krónikás könyvében?
35Amikor Jéhu aludni tért atyáihoz, eltemették Szamariában s fia, Joacház lett a király helyette.
36Az idő, amely alatt Jéhu Izraelen, Szamariában uralkodott, huszonnyolc esztendő volt.