Zechariah 2
1 És felemeltem szemeimet és láttam, és íme egy férfiú, és kezében mérőkötél.
2 És azt mondtam: Hová mégy te? És azt monda nekem: Jeruzsálemet megmérni, hogy lássuk, mennyi a széle, és mennyi a hossza.
3 És íme, amint az az angyal, aki velem beszélt, kijött, egy másik angyal is jött ki vele szembe,
4 és azt mondta neki: Fuss, beszélj azzal az ifjúval és mondd: Kerítetlen városnak marad Jeruzsálem a benne levő ember és állat sokasága miatt.
5 És én leszek neki, mond az Úr, tűz és kőfalul körül; és dicsőségül leszek közepette.
6 Jaj, jaj, fussatok ki észak földjéről, mond az Úr; mert az ég négy szele szerint elszélesztettelek benneteket, mond az Úr.
7 Jaj, Cionba menekülj, Babilon leányának lakója!
8 Mert így mondta a Seregek Ura, dicsőségért küldött engem a pogányokhoz, akik titeket felprédáltak; mert aki hozzátok nyúl, az ő szeme fényéhez nyúl.
9 Mert íme én meglendítem kezemet felettük, és prédájává lesznek azoknak, akik nekik szolgálnak; és megtudjátok, hogy a Seregek Ura küldött engem.
10 Ujjongj és örvendj, Cion lánya, mert íme én jövök, és közötted fogok lakni, mond az Úr.
11 És sok nemzet csatlakozik az Úrhoz azon a napon, és lesznek neki népévé; és közötted lakozom, és megtudod, hogy a Seregek Ura küldött engem hozzád.
12 És örökségül bírja az Úr Júdát, mint osztályrészét a szent földön; és megint kiválasztja Jeruzsálemet.
13 Csitt, minden test az Úr előtt, mert felserkent szent lakából!