1Emlékeztesd őket, hogy a fejedelemségeknek és hatalmasságoknak rendeljék magukat alá, engedelmeskedjenek, minden jó cselekedetre készek legyenek,
2senkit ne szidalmazzanak, ne legyenek harcra készek, hanem méltóságosak, teljes szelídséget tanúsítván minden ember iránt.
3Mert egykor mi is esztelenek voltunk, engedetlenek, tévelygők, különböző kívánságoknak és gyönyöröknek rabjai, gonoszságban és irigységben élők, gyűlöletre méltók, egymást gyűlölők.
4De mikor a mi megtartó Istenünknek jósága és emberszeretete megjelent,
5megtartott minket, nem igazságban való cselekedetekből, melyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából, az újjászületés fÚrdője és a Szentlélek megújítása által,
6akit kitöltött ránk gazdagon a mi megtartó Jézus Krisztusunk által,
7hogy az ő kegyelméből megigazulván, reménybeli örökösei legyünk az örök életnek.
8Igaz beszéd ez; és ezekről akarom, hogy erős bizonyságot tégy, hogy igyekezzenek jó cselekedetekkel elöljárni azok, akik hívőkké lettek Istenben; mert azok a jók és hasznosak az embereknek.
9Ellenben a bolond vitatkozásokat, nemzetségtáblázatokat, civódásokat és törvényharcokat kerüld; mert haszontalanok és hiábavalók.
10Az olyan embert, aki szakadást szít, első vagy második intés után utasítsd vissza,
11tudván, hogy fonák ember az ilyen, és úgy vétkezik, hogy maga ítéli el magát.
12Mikor hozzád küldöm Artemászt vagy Tikhikuszt, siess hozzám jönni Nikápolyba; mert elhatároztam, hogy ott telelek.
13Zénászt, a törvénytudót, és Apollóst gondosan indítsd útnak, hogy semmiben fogyatkozásuk ne legyen.
14De tanulják meg a mieink is, hogy jó cselekedetekkel járjanak elöl a sÚrgős szükségekre, hogy ne legyenek gyümölcstelenek.
15Üdvözölnek téged a velem valók mind. Üdvözöld azokat, akik minket szeretnek hitben. A kegyelem mindnyájatokkal. Ámen.