Bible

1 Mit mondjunk tehát, hogy Ábrahám, a mi atyánk, mit ért el test szerint? 2 Mert ha Ábrahám cselekedetekből igazult meg, van mivel dicsekedjék, de nem az Isten előtt. 3 Mert mit mond az Írás? Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és igazságul számíttatott be neki. 4 Pedig annak, aki munkálkodik, a bér nem úgy számíttatik be kegyelemből hanem tartozásból; 5 ellenben annak, aki nem munkálkodik, de hisz abban, aki megigazítja az istentelent, úgy számíttatik be a hite igazság gyanánt. 6 Aminthogy Dávid is boldognak magasztalja azt az embert, akinek az Isten igazságot számít be cselekedetek nélkül: 7 Boldogok, akiknek megbocsáttattak hamisságaik, és akiknek elfedeztettek bűneik. 8 Boldog ember az, akinek bűnét nem számítja be az Úr. 9 Ez a boldognak mondás most már a körülmetélkedésre szól, vagy a körülmetélkedetlenségre is? Mert azt mondjuk, hogy beszámíttatott Ábrahámnak a hit igazság gyanánt. 10 Tehát hogyan számíttatott be: mikor körülmetéltségben, vagy mikor körülmetéletlenségben volt? Nem körülmetéltségben, hanem körülmetéletlenségben; 11 és a körülmetélkedés jegyét a hitből való igazság pecsétjéül vette, ami körülmetéletlen korából való volt; hogy így ő legyen atyja mindazoknak, akik hisznek, bár körülmetélkedetlenségben vannak, hogy azoknak is beszámíttassék az igazság 12 és a körülmetélkedés atyja azoknak, akik nemcsak a körülmetélkedésből valók, hanem akik követik is a mi atyánk Ábrahám körülmetéletlenségében való hitének nyomdokait. 13 Mert nem törvény által adatott az ígéret Ábrahámnak vagy az ő magvának, hogy örököse lesz a világnak, hanem a hitből való megigazulás által. 14 Mert ha azok az örökösök, akik a törvényből valók, Úressé lett a hit, és hiábavalóvá az ígéret; 15 mert a törvény haragot munkál; de ahol nincs törvény, törvényszegés sincs. 16 Azért hitből, hogy kegyelemből, hogy így biztos legyen az ígéret az egész magnak, nem csak a törvényből valónak, hanem az Ábrahám hitéből valónak is, aki nekünk mindnyájunknak atyánk 17 (mint meg van írva, hogy sok nép atyjává tettelek téged), az előtt, akinek hitt, az Isten előtt, aki megeleveníti a holtakat, és úgy hívja a nemlévőket mint meglévőket. 18 Aki remény ellen remény felett hitte, hogy ő sok nép atyjává lesz, aszerint, amint megmondatott: Így lesz a te magod; 19 és hitében meg nem gyengülve, nem gondolt a maga immár elhalt testére, körülbelül százesztendős lévén, sem Sárának elhalt méhére; 20 az Isten ígéretében sem kételkedett hitetlenséggel, hanem megerősödött a hitben dicsőséget adván az Istennek, 21 és eltökélvén magában, hogy amit ő ígért, meg is teheti. 22 Ezért is számíttatott be neki igazság gyanánt. 23 Nem csak őérette íratott pedig meg, hogy beszámíttatott neki, 24 hanem miértünk is, akiknek be fog számíttatni, mint akik hiszünk abban, aki feltámasztotta Jézust a mi Urunkat halottaiból, 25 ki halálra adatott a mi bűneinkért, és feltámadott a mi megigazulásunkért.