1Tehát azt mondom: Talán elvetette az Isten az ő népét? Távol legyen! Hiszen én is izraelita vagyok, Ábrahám magvából, Benjámin törzséből.
2Nem vetette el az Isten az ő népét, melyet eleve ismert. Vagy nem tudjátok, mit mond az Írás Illyés történetében, amint közbelép Istennél az Izráel ellen, mondván:
3Uram, a te prófétáidat megölték, a te oltáraidat lerombolták; és én maradtam meg egyedül, nekem is életemre törnek;
4de mit mond neki az isteni felelet? Hagytam magamnak hétezer férfiút, akik nem hajtottak térdet a Baálnak.
5Így tehát a jelen időben is lett maradék, a kegyelemből való kiválasztás szerint.
6Ha pedig kegyelemből, akkor már nem cselekedetekből; mert akkor a kegyelem már nem volna kegyelem. De ha cselekedetekből, akkor már nincs kegyelem; mert akkor a cselekedet már nem volna cselekedet.
7Mint van tehát? Amire törekedett Izráel, azt nem érte el, de a kiválasztottak elérték; a többiek pedig megkeményedtek,
8mint meg van írva: Adott nekik az Isten kábultságnak lelkét, szemeket, hogy ne lássanak, és füleket, hogy ne halljanak, mind e mai napig.
9Dávid is azt mondja: Legyen az ő asztaluk tőrré, hálóvá, csapdává és megtorlássá nekik;
10sötétüljenek el szemeik, hogy ne lássanak, és az ő hátukat mindenkor görbítsd meg.
11Azt mondom tehát: Talán azért botlottak meg, hogy elessenek? Távol legyen. Hanem az ő esetük által lett az üdvösség a pogányoké, hogy ez őket féltékenyekké tegye.
12Ha pedig az ő botlásuk világ gazdagsága, és az ő veszteségük pogányok gazdagsága, mennyivel inkább az ő teljességük?
13Mert nektek mondom pogányoknak; amennyiben ugyan én pogányok apostola vagyok, szolgálatomat azzal dicsőítem,
14ha valami módon féltékenyekké teszem véreimet, és megtartok közülük némelyeket.
15Mert ha az ő elvettetésük világ megbékülése, mi a felvételük, ha nem halálból lett élet?
16Pedig ha a zsenge szent, a tészta is; és ha a gyökér szent, az ágak is.
17Ha pedig az ágak közül némelyek kitörettek, te pedig vad olajfa létedre azok közé beoltattál, és részesévé lettél az olajfa gyökerének és zsírjának,
18ne kérkedjél az ágakkal szemben! Ha pedig kérkedel: nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged.
19Erre azt mondod: Azért törettek ki ágak, hogy én beoltassam.
20Helyes: a hitetlenség által törettek ki, te pedig a hit által állasz, ne légy nagyra látó, hanem félj;
21mert ha az Isten a természet szerint való ágakat nem kímélte, nehogy valami módon téged se kíméljen.
22Tekintsd meg tehát az Istennek jóságát és szigorúságát; azok iránt, akik elestek, szigorúságát; teirántad pedig jóságát, ha megmaradsz jóságában, máskülönben te is kivágatol;
23és azok meg, ha meg nem maradnak a hitetlenségben, beoltatnak; mert van hatalma az Istennek, hogy ismét beoltsa őket.
24Mert ha te a természet szerint vad olajfából levágattál és természet ellenére szelíd olajfába oltattál, mennyire inkább be fognak oltatni ezek a természet szerint valók a saját olajfájukba!
25Mert nem akarom, atyámfiai, hogy ti ne tudjátok ezt a titkot (hogy ne legyetek bölcsek magatok előtt), hogy részleges megkeményedés lett Izráelen, addig, amíg a pogányok teljessége bejön;
26és így egész Izráel megtartatik, mint meg van írva: Eljön Sionból a Szabadító, és elfordítja Jákóbtól az istentelenségeket;
27és ez velük az én szövetségem, mikor elveszem az ő bűneiket.
28Az evangéliumot tekintve ugyan ellenségek ti értetek; de a kiválasztást tekintve kedvesek az atyákért.
29Mert megbánhatatlanok az Istennek kegyelemajándékai és az ő elhívása.
30Mert mint ti is egykor engedetlenek voltatok az Isten iránt, most pedig könyörületet nyertetek ezeknek az engedetlensége folytán;
31úgy ezek is most engedetlenek lettek, hogy a tiirántatok való könyörület folytán ők is könyörületet nyerjenek.
32Mert az Isten mindnyájukat engedetlenség alá rekesztette, hogy mindnyájukon könyörüljön.
33Óh Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége! Mely igen kikutathatatlanok az ő ítéletei, és kinyomozhatatlanok az ő útjai!
34Mert ki ismerte meg az Úr elméjét; vagy ki volt neki tanácsosa?
35Vagy ki adott neki előbb, hogy visszafizettessék annak?
36Mert tőle, általa és reá nézve vannak mindenek; övé a dicsőség örökké! Ámen.