1Ezek után láttam, hogy íme egy nyitott ajtó volt az égen, és az az első hang, melyet mint egy kÚrtszót hallottam magammal beszélni, így szólt: Jöjj fel ide, és megmutatom neked, amiknek meg kell történni ezek után.
2És azonnal elragadtattam lélekben; és íme egy királyi szék állt a mennyben, és a királyi széken ült valaki;
3és aki ült, rá nézve hasonló volt a jáspis és szárdiusz kőhöz; és a királyi széke körül szivárvány volt, ránézve a smaragdhoz hasonló.
4És a királyi szék körül huszonnégy királyi szék; és a királyi székeken láttam ülni a huszonnégy vént, fehér ruhákba öltözötten, és fejükön aranykoronák voltak.
5És a királyi székből villámlások, mennydörgések és hangok jöttek ki; és hét tűzlámpás égett a királyi szék előtt, melyek az Istennek hét lelke;
6és a királyi szék előtt üvegtenger, olyan, mint a kristály. És a királyi szék közepén és körül a királyi széken négy élőlény, szemekkel tele elöl és hátul.
7Az első élőlény oroszlánhoz hasonlított, a második élőlény borjúhoz hasonlított, a harmadik élőlénynek olyan arca volt, mint egy embernek, és a negyedik élőlény egy repülő sashoz hasonlított.
8És a négy élőlénynek, mindeniknek külön hat-hat szárnya volt körül, és belül tele voltak szemekkel; és megszűnés nélkül, nappal és éjjel ezt mondták: Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, aki van és aki eljövendő.
9És mikor az élőlények dicsőséget, tiszteletet és hálát adnak a királyi széken ülőnek, az örökkön örökké élőnek,
10leborul a huszonnégy vén a királyi széken ülő előtt, és imádja az örökkön örökké élőt, és leteszi koronáját a királyi szék előtt, mondván:
11Méltó vagy, Uram, hogy végy dicsőséget, tiszteletet és erőt, mert te teremtettél mindent, és a te akaratod által vannak és teremtettek.