1Ezután láttam új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger többé nem volt.
2És én, János láttam a szent várost, az új Jeruzsálemet, alászállni az Istentől a mennyből, felkészítve, mint egy vőlegénye számára felékesített menyasszonyt.
3És nagy hangot hallottam, mely ezt mondta a mennyből: íme az Isten sátora az embereknél! És velük fog lakni; és ők az ő népe lesznek, ő pedig, az Isten, velük lesz, mint az ő Istenük.
4És eltöröl az Isten minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé; mert az elsők elmúltak.
5És ezt mondta az, aki a királyi székben ült: íme újjá teszek mindent. És ezt mondta nekem: írd; mert ezek a beszédek igazak és hűek.
6Aztán azt mondta nekem: Meglett. Én vagyok az Alfa és az Omega, a Kezdet és a Vég. Én a szomjúhozónak adok az élet vizének forrásából ingyen.
7Aki győz, mindent örökölni fog, és annak Istene leszek, és az fiam lesz nekem.
8De a gyáváknak, hitetleneknek, bemocskoltaknak, gyilkosoknak, paráznáknak, varázslóknak, bálványimádóknak és mindenféle hazugoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, ami a második halál.
9És odajött hozzám egy a közül a hét angyal közül, akiknek a hét utolsó csapással tele hét csésze volt, és így szólt hozzám: Jövel, megmutatom neked a menyasszonyt, a bárány feleségét.
10És elvitt engem lélekben egy nagy magas hegyre, és megmutatta nekem a nagy várost, a szent Jeruzsálemet, mely a mennyből szállt alá az Istentől,
11úgy, hogy rajta volt az Isten dicsősége. És világossága hasonló volt a legdrágább kőhöz, olyan volt, mint a kristályos jáspiskő.
12És nagy és magas kerítése volt, rajta tizenkét kapu, és a kapukon tizenkét angyal, és felírott nevek, amelyek Izráel fiai tizenkét törzsének nevei.
13Napkelet felől három kapu, északról három kapu, délről három kapu, napnyugatról három kapu.
14És a város kerítésének tizenkét alapköve volt, és azokon a bárány tizenkét apostolnak neve.
15Aki pedig velem beszélt, annál egy arany mérővessző volt, hogy megmérje a várost, és annak kapuit és kerítését.
16És a város négyszögben fekszik, és a hossza annyi, mint a szélessége. És megmérte a várost a mérő vesszővel: tizenkétezer futamat; a hossza, szélessége és magassága egyenlő.
17És megmérte annak kerítését: száznegyvennégy sing, ember mértékével, ami angyalé is.
18És kerítésének rakása jáspis volt; a város pedig tiszta arany, tiszta üveghez hasonló.
19És a város kerítésének alapjai mindenféle drágakővel voltak ékesítve: az első alap jáspis volt, a második zafír, a harmadik kalcedon, a negyedik smaragd,
20az ötödik szárdonix, a hatodik szárdiusz, a hetedik krizolit, a nyolcadik berill, a kilencedik topáz, a tizedik krizopráz, a tizenegyedik jácint, a tizenkettedik ametiszt.
21És a tizenkét kapu tizenkét gyöngy; egyenként minden egyes kapu egy gyöngyből volt. És a város utcája tiszta arany, olyan, mint az átlátszó üveg.
22És templomot nem láttam benne; mert a mindenható Úr Isten az ő temploma, és a bárány.
23És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne; mert az Isten dicsősége megvilágította azt, és annak szövétneke a bárány.
24És a megtartott nemzetek ennek világosságában járnak; és a föld királyai az ő dicsőségüket és tiszteletüket abba viszik.
25És annak kapui nappal be nem záratnak; éjszaka ugyanis nem lesz ottan.
26És a nemzetek dicsőségét és tiszteletét abba viszik.
27És be nem megy abba semmi közönséges, sem aki utálatosságot és hazugságot cselekszik, csak akik be vannak írva a bárány élet könyvébe.