Psalms 88
1 Énekelni való zsoltár Kórah fiaitól; a karmesternek, a mahalatra éneklendő. Oktató; az ezráhi Hémántól. (2) Uram, én üdvösségem Istene; nappal kiáltok, éjjel előtted:
2 (3) jusson elődbe imádságom; hajtsd füledet jajkiáltásomra!
3 (4) Mert eltelt a lelkem nyomorúsággal; és életem a pokolhoz ért:
4 (5) a verembe szállók közé számítok; olyan lettem, mint egy erő nélküli férfi.
5 (6) A holtak közt van ágyam, mint a megölteknek, kik sírban feküsznek; akikről többé nem emlékezel meg, mert ők ki vannak vágva kezedből.
6 (7) A verem legmélyére tettél engem; sötétségekbe, örvényekbe.
7 (8) Rám nehezedik felindulásod; és minden hullámod, mellyel nyomsz. Szelá.
8 (9) Eltávolítottad tőlem ismerőseimet, iszonyattá tettél engem előttük: be vagyok zárva és nem mehetek ki;
9 (10) szemem elsorvad a nyomorúságtól. Kiáltok hozzád, Uram, egész nap; kiterjesztem hozzád kezeimet:
10 (11) hát a halottaknak akarsz csodát tenni; vagy árnyak keljenek fel téged dicsérni? Szelá.
11 (12) Beszélnek-e a sírban kegyelmedről; hűségedről a kárhozatban?
12 (13) Ismerik-e a sötétben csodáidat; és igazságodat a feledés földjén?
13 (14) Mikor pedig én hozzád kiáltok, Uram; és reggelenként elődbe megy imádságom:
14 (15) miért veted el, Uram, lelkemet; rejted el orcádat előlem?
15 (16) Nyomorult vagyok én és haldokló; ifjúságom óta hordozom rettentéseidet, kétségben vagyok.
16 (17) Rajtam mennek keresztül felindulásaid; ijesztéseid elpusztítanak engem.
17 (18) Körülvesznek engem, mint a vizek egész nap; egyetemben bekerítenek engem.
18 (19) Eltávolítottál tőlem rokont és barátot; ismeretségem a sötétség.