1Zsoltár, Ászáftól. Mégis jó Izráelnek az Isten, akiknek szíve átlátszó:
2pedig nekem majdnem elhajoltak lábaim; szinte elcsúsztak lépteim.
3Mert féltékeny voltam a kérkedőkre; látnom kellett a hitetlenek békéjét:
4hogy nincsenek rajtuk halálbéklyók,és vastag a testük.
5Halandók vesződségében nincsenek benne; az emberekkel együtt őket nem éri csapás.
6Ezért kevélység van rajtuk nyakék gyanánt; erőszak fedi őket ruha gyanánt.
7Kövérségből jönnek ki a szemeik; csapnak ki szívük képzeményei:
8gúnyolnak, gonoszról beszélnek; elnyomásról szólanak fentről.
9Az égre teszik a szájukat; nyelvük pedig a földön jár:
10ezért tér a népük ide vissza; és szívja magába a tele vizet.
11Es azt mondják: Hogyan tudna Isten valamit; és volna tudomás a Magasságosban?
12Látjátok, ezek hitetlenek; és örök biztonságban növelik erejüket!
13Mégis hiába tisztítottam meg szívemet; és mostam meg ártatlanságban kezeimet:
14mikor csapás volt rajtam minden nap; és fenyíték reggelenként.
15Ha azt mondtam volna: Meg kell mondanom, amint van; akkor fiaid nemzedéke ellen hűtlenséget követtem volna el.
16Tehát gondolkoztam, hogy megértsem ezt; vesződség volt ez az én szemeimben.
17Míg rájöttem az Isten szent dolgaira; megértettem végjövendőjüket.
18Mégis sikamlósra tetted őket; romlásokra ejtetted őket!
19Mint jutottak pusztulásra egy szempillantásban; eltűntek, elmúltak az ijedségektől:
20mint az álom az ébredés után, Uram; ébredéskor elveted képüket.
21Ha el volt keseredve a szívem; és veséimben szúrást éreztem:
22akkor én ostoba voltam és nem értelmes; oktalan állat voltam előtted.
23Hiszen én mindig veled vagyok; fogod a jobb kezemet:
24tanácsoddal vezetsz engem; aztán dicsőségbe viszel engem.
25Kim van nekem az egekben? Veled a földön [semmit] sem kívánok.
26Ha elenyészik húsom és szívem: szívem szirtje és az én részem Isten örökké!
27Mert íme, akik tőled távol vannak, elvesznek; kiirtod mind, aki hűtlenségbe esik irántad:
28de nekem, nekem jó az Isten közelsége, az Úrba, az én Uramba helyeztem bizodalmamat; elbeszélvén minden munkáidat.