Psalms 69
1 A karmesternek a „Liliomok\-ra; Dávidtól. (2) Szabadíts meg engem, oh Isten; mert a vizek a lelkemig hatoltak:
2 (3) mély iszapba merültem, és nincs megállás; vizek mélységeibe jutottam, és az ár elönt engem.
3 (4) Elfáradtam kiáltásomban, torkom kiszáradt; szemeim elepedtek Istenemet várva.
4 (5) Többen vannak fejem hajszálainál, akik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok pusztítanak engem, ok nélküli ellenségeim: amit nem raboltam, akkor vissza kell térítenem.
5 (6) Oh Isten, te ismered bolondságomat; és bűneim nincsenek elrejtve előtted:
6 (7) ne szégyenüljenek meg miattam, akik benned bíznak Uram, Seregek Ura; ne pironkodjanak miattam, akik téged keresnek, Izráel Istene.
7 (8) Mert érted hordozok gyalázatot, borítja szégyen arcomat;
8 (9) lettem elidegenedett testvéreimnek, és idegen anyám fiainak:
9 (10) mert házad szerelme emészt engem; és a téged gyalázók szidalmai reám hullanak.
10 (11) Ha sírtam, lelkem böjtben volt; gyalázatomra lett nekem;
11 (12) ha öltözetemül zsákruhát vettem; példabeszéddé lettem nekik.
12 (13) Rólam susognak a kapuban ülők; és a részegítő italt ivók dalai.
13 (14) De én hozzád imádkozom Uram (jó kedved idején, Isten, kegyelmed nagyságában), hallgass meg engem: (szabadításod igazságával)
14 (15) ments ki engem a sárból; (el ne merüljek) meneküljek meg gyűlölőimtől (és a vizek mélységeiből):
15 (16) ne öntsön el engem a vizek árja; és ne nyeljen el engem az örvény (és a kút ne zárja be felettem a száját).
16 (17) Hallgass meg engem Uram, mert jó a kegyelmed; irgalmad nagyságában fordulj hozzám.
17 (18) És ne rejtsd el orcádat szolgád elől; mert szorongok, hamar hallgass meg engem.
18 (19) Jöjj közel lelkemhez, váltsd meg azt; ellenségeimért válts meg engem.
19 (20) Te ismered az én gyalázatomat, és szégyenemet és pironságomat; előtted vannak szorongatóim mind.
20 (21) A gyalázat megtörte szívemet és fájdalmas, és vártam részvétre és nincsen; és vigasztalókra és nem találtam.
21 (22) Sőt, ételembe mérget tettek; és szomjúságomban ecetet itatnak velem.
22 (23) Legyen az asztaluk előttük tőrré; és a békeáldozatoknál kelepcévé.
23 (24) Sötétüljenek el szemeik, hogy ne lássanak; és derekukat folyton ingasd.
24 (25) Öntsd ki reájuk haragodat; és haragod heve érje utol őket.
25 (26) Legyen tanyájuk pusztasággá; és sátoraikban ne legyen lakos.
26 (27) Mert akit te megvertél, azt üldözik; és sebesültjeid fájdalmáról beszélnek.
27 (28) Tégy bűnadósságot adósságukra; hogy ne jussanak el igazságodra.
28 (29) Töröltessenek ki az élet könyvéből; és az igazak közé ne írassanak.
29 (30) Engem pedig, nyomorultat és fájdalmast, emeljen biztonságba üdvöd, Istenem!
30 (31) Hadd dicsérjem Isten nevét énekkel; és magasztaljam őt hálaadással.
31 (32) És az jobb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt patás bikánál:
32 (33) Látják a nyomorultak, örvendeznek; Istent keresők, éledjen szívetek:
33 (34) mert hallgat a szegényekre az Úr; és foglyait nem veti meg!
34 (35) Dicsérjék őt az egek és a föld; a tengerek és minden, ami bennük mozog!
35 (36) Mert Isten megszabadítja Ciont, és megépíti Júda városait.
36 (37) És ott fognak lakni és birtokba veszik azt: és az ő szolgáinak magva örökli azt; és akik az ő nevét szeretik, azok laknak benne.