Psalms 68
1 A karmesternek, Dávid zsoltára; ének. (2) Isten felkel, elszélednek ellenségei; és menekülnek előle gyűlölői.
2 (3) Mint a füstöt elfújják, elfúvod őket; mint a viasz elolvad a tűz előtt, úgy elvesznek a hitetlenek Isten elől.
3 (4) Az igazak pedig örvendenek; ujjonganak Isten előtt;és vigadoznak örömmel.
4 (5) Énekeljetek Istennek, zengjétek nevét, csináljatok neki utat, amint jön a síkságokon; Jah az ő neve, vigadjatok hát előtte!
5 (6) Árvák atyja és özvegyek igazlátója Isten az ő szent hajlékában.
6 (7) Isten telepít le magányosokat családba, hoz ki foglyokat jólétbe; de az engedetlenek napégette földön laknak.
7 (8) Isten, mikor kivonultál néped előtt; mikor lépdeltél a pusztaságban, szelá:
8 (9) föld remegett, ég csepegett, Isten színe előtt maga a Szináj; Isten előtt, ki Izráel Istene.
9 (10) Bő esőt hintettél, Isten, örökségedre; és ha megfáradt, te megerősítetted.
10 (11) Mikor a te csapatod letelepedett benne; megerősítetted jóságoddal a szegényt, oh Isten!
11 (12) Az Úr kiadta a mondást; az örömhirdetők nagy sereggel voltak:
12 (13) A hadak királyai menekülnek, menekülnek; az otthon ülő nő pedig zsákmányt oszt.
13 (14) (Feküdnétek-e cserények között? galamb szárnyai közt, mely ezüsttel van borítva; szárnytollai pedig zöldessárgás arannyal?)
14 (15) Mikor a Mindenható szétszórta benne a királyokat, havazott a Calmonon.
15 (16) Isten hegye, Básán hegye; ormok hegye, Básán hegye:
16 (17) miért néztek irigyen, ti ormos hegyek, a hegyre, melyet Isten lakásául kívánt meg? Bizony lakni fogja az Úr örökké!
17 (18) Isten harci szekere tízezerszer ezer meg ezer; az Úr bennük van, Szináj a szentélyben.
18 (19) Felmentél a magasságba, foglyokat ejtettél fogságba, ajándékokat vettél az emberek között; az engedetlenek közt is, hogy az Úr lakjon, mint Isten.
19 (20) Áldott az Úr, ki napról napra hordoz minket, a mi üdvösségünk Istene! Szelá.
20 (21) Az Isten nekünk a szabadítások Istene; és az Úrnál van kimenetel a halálból.
21 (22) De Isten összetöri ellenségeinek fejét; a bűneiben járó üstökös koponyát.
22 (23) Azt mondta az Úr: Básánból visszahozom; visszahozom a tenger mélységeiből:
23 (24) hogy vérbe mártsd a lábadat, ebeid nyelvének legyen része az ellenségből.
24 (25) Látták körmenetedet, oh Isten; Istenem, királyom körmenetét a szentélyben.
25 (26) Elöl énekesek mentek, azután hárfások; közbül dobot verő lányok.
26 (27) Gyülekezetben áldjátok az Istent; az Urat, ti Izráel forrásából valók!
27 (28) Ott a kis Benjámin, ki uralja őket, Júda fejedelmei tömegükkel; Zebulon fejedelmei, Naftali fejedelmei.
28 (29) Kirendelte a te Istened a te erődet; légy erős, oh Isten, abban, amit munkáltál nekünk.
29 (30) Templomod miatt Jeruzsálembe királyok hozzanak neked ajándékot.
30 (31) Dorgáld meg a nádi csapatot, mely bikacsoport borjúnépek között; mely ezüstdarabokon tipródik, népeket szór szét, háborúkat híván.
31 (32) Nemesek jöjjenek Egyiptomból; Szerecsenország futtassa kezeit Istenhez.
32 (33) Föld királyságai, énekeljetek Istennek; zengjétek az Urat! Szelá.
33 (34) Azt, aki az öröktől fogva való egek egein jár; íme hallatja hangját, erőnek hangját.
34 (35) Tulajdonítsatok erőt Istennek; kinek Izráelen van fensége és ereje a felhőkben.
35 (36) Félelmetes vagy Isten a te szent helyedről; ő Izráel Istene, ki erőt és hatalmat ad a népnek. Áldott legyen az Isten!