1A karmesternek, Dávid zsoltára; ének. (2) Isten felkel, elszélednek ellenségei; és menekülnek előle gyűlölői.
2(3) Mint a füstöt elfújják, elfúvod őket; mint a viasz elolvad a tűz előtt, úgy elvesznek a hitetlenek Isten elől.
3(4) Az igazak pedig örvendenek; ujjonganak Isten előtt;és vigadoznak örömmel.
4(5) Énekeljetek Istennek, zengjétek nevét, csináljatok neki utat, amint jön a síkságokon; Jah az ő neve, vigadjatok hát előtte!
5(6) Árvák atyja és özvegyek igazlátója Isten az ő szent hajlékában.
6(7) Isten telepít le magányosokat családba, hoz ki foglyokat jólétbe; de az engedetlenek napégette földön laknak.
7(8) Isten, mikor kivonultál néped előtt; mikor lépdeltél a pusztaságban, szelá:
8(9) föld remegett, ég csepegett, Isten színe előtt maga a Szináj; Isten előtt, ki Izráel Istene.
9(10) Bő esőt hintettél, Isten, örökségedre; és ha megfáradt, te megerősítetted.
10(11) Mikor a te csapatod letelepedett benne; megerősítetted jóságoddal a szegényt, oh Isten!
11(12) Az Úr kiadta a mondást; az örömhirdetők nagy sereggel voltak:
12(13) A hadak királyai menekülnek, menekülnek; az otthon ülő nő pedig zsákmányt oszt.
13(14) (Feküdnétek-e cserények között? galamb szárnyai közt, mely ezüsttel van borítva; szárnytollai pedig zöldessárgás arannyal?)
14(15) Mikor a Mindenható szétszórta benne a királyokat, havazott a Calmonon.
15(16) Isten hegye, Básán hegye; ormok hegye, Básán hegye:
16(17) miért néztek irigyen, ti ormos hegyek, a hegyre, melyet Isten lakásául kívánt meg? Bizony lakni fogja az Úr örökké!
17(18) Isten harci szekere tízezerszer ezer meg ezer; az Úr bennük van, Szináj a szentélyben.
18(19) Felmentél a magasságba, foglyokat ejtettél fogságba, ajándékokat vettél az emberek között; az engedetlenek közt is, hogy az Úr lakjon, mint Isten.
19(20) Áldott az Úr, ki napról napra hordoz minket, a mi üdvösségünk Istene! Szelá.
20(21) Az Isten nekünk a szabadítások Istene; és az Úrnál van kimenetel a halálból.
21(22) De Isten összetöri ellenségeinek fejét; a bűneiben járó üstökös koponyát.
22(23) Azt mondta az Úr: Básánból visszahozom; visszahozom a tenger mélységeiből:
23(24) hogy vérbe mártsd a lábadat, ebeid nyelvének legyen része az ellenségből.
24(25) Látták körmenetedet, oh Isten; Istenem, királyom körmenetét a szentélyben.
25(26) Elöl énekesek mentek, azután hárfások; közbül dobot verő lányok.
26(27) Gyülekezetben áldjátok az Istent; az Urat, ti Izráel forrásából valók!
27(28) Ott a kis Benjámin, ki uralja őket, Júda fejedelmei tömegükkel; Zebulon fejedelmei, Naftali fejedelmei.
28(29) Kirendelte a te Istened a te erődet; légy erős, oh Isten, abban, amit munkáltál nekünk.
29(30) Templomod miatt Jeruzsálembe királyok hozzanak neked ajándékot.
30(31) Dorgáld meg a nádi csapatot, mely bikacsoport borjúnépek között; mely ezüstdarabokon tipródik, népeket szór szét, háborúkat híván.
31(32) Nemesek jöjjenek Egyiptomból; Szerecsenország futtassa kezeit Istenhez.
32(33) Föld királyságai, énekeljetek Istennek; zengjétek az Urat! Szelá.
33(34) Azt, aki az öröktől fogva való egek egein jár; íme hallatja hangját, erőnek hangját.
34(35) Tulajdonítsatok erőt Istennek; kinek Izráelen van fensége és ereje a felhőkben.
35(36) Félelmetes vagy Isten a te szent helyedről; ő Izráel Istene, ki erőt és hatalmat ad a népnek. Áldott legyen az Isten!