1A karmesternek, mahalatra; oktató; Dávidtól. (2) A bolond azt mondja szívében: Nincs Isten; megromlottak és iszonyatos a gonoszságuk, nincs, aki jót cselekednék.
2(3) Isten az égből letekint az emberfiakra, hogy lássa, vajon van-e okos; aki keresi az Istent?
3(4) Valamennyi hátratért, egyetemben megromlottak, nincs, aki jót cselekednék; nincsen egy sem.
4(5) Talán nincs értelmük a gonosztevőknek, akik megeszik népemet, mint a kenyeret eszik; Istenhez nem kiáltanak?
5(6) Ott féltek félelemmel, ahol nem volt félelem, mert Isten szétszórta ostromlóid csontjait; megszégyenítetted, mert Isten megvetette őket.
6(7) Oh, bárcsak jönne Cionból Izráel szabadítása; mikor megfordítja Isten népének sorsát: vigad Jákób, örvend Izráel!