1A karmesternek; az Úr szolgájától, Dávidtól. (2) A hitetlen bűnének kijelentése szívem bensejében: nincs istenfélelem a szemei előtt.
2(3) Mert hízeleg neki a saját szemeiben: ha felfedezik bűnét, ha gyűlölik.
3(4) Szája beszéde bűn és csalárdság; megszűnt bölcs lenni, jól tenni:
4(5) bűnt gondol ki az ő ágyán; kiáll a nem jó útra, a rosszat nem veti meg.
5(6) Uram, az égbe ér a te kegyelmed; hűséged a felhőkig:
6(7) igazságod olyan, mint Isten hegyei; ítéleteid nagy hullámár. Embert és barmot megtartasz,
7(8) Uram, mily drága a kegyelmed: Oh Isten, az emberfiak is szárnyaid árnyékába menekednek.
8(9) Bőven laknak házad kövérségével; és gyönyörűségeid patakjából itatod őket:
9(10) mert nálad van az élet forrása; világosságodban látunk világosságot.
10(11) Nyújtsd kegyelmedet azoknak, akik téged ismernek; és igazságodat az egyenes szívűeknek:
11(12) ne jöjjön énrám kevélység lába; és hitetlenek keze ne űzzön el.
12(13) Már elestek a gonosztevők; elbuktak és nem tudnak felkelni.