Psalms 22
1 A karmesternek A hajnal szarvasünőjére; Dávid zsoltára. (2) Istenem, Istenem, miért hagytál el engem; vagy távol megtartásomtól, kiáltásom szavaitól?
2 (3) Istenem, hívlak nappal és nem hallgatsz meg; és éjszaka, és nincs csendességem!
3 (4) Pedig te vagy a Szent; ki Izráel dicséretein trónolsz:
4 (5) benned bíztak atyáink; bíztak, és megmentetted őket.
5 (6) Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.
6 (7) De én féreg vagyok és nem ember; Ádám szégyene és nép megvetettje.
7 (8) Akik látnak, mind csúfolnak engem; ajkat biggyesztenek, fejet csóválnak:
8 (9) Hagyd az Úrra, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, ha kedvet lelt benne!
9 (10) Mert engem te hoztál ki az anyaméhből; tettél biztonságba anyám emlőin:
10 (11) reád vettettem születésem óta; anyám méhétől fogva te vagy Istenem.
11 (12) Ne légy tőlem távol, mert a szükség közel van; mert nincsen, aki segítsen:
12 (13) bikák vettek engem körül sokan; Básán erősei körülfogtak engem.
13 (14) Feltátották rám szájukat; marcangoló és ordító oroszlán!
14 (15) Kiöntettem, mint a víz; mind szétszóródtak csontjaim. Olyan lett a szívem, mint a viasz; elolvadt belső részeim között.
15 (16) Erőm kiszáradt, mint cserép, és nyelvem ínyemhez tapadt; és a halál porába tettél engem.
16 (17) Mert ebek vettek engem körül, gonoszok közönsége fogott engem körül; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.
17 (18) Megszámlálhatom minden csontomat; ők néznek és gyönyörködnek bennem:
18 (19) elosztják ruháimat maguk között; és öltönyömre sorsot vetnek.
19 (20) De te, Uram, ne légy távol; erősségem, segítségemre siess:
20 (21) mentsd meg a kardtól életemet; az eb kezéből egyetlenemet.
21 (22) Szabadíts meg engem az oroszlán szájából; és a bölények szarvai közül hallgass meg engem:
22 (23) hadd beszéljem nevedet testvéreimnek; gyülekezet közepette hadd dicsérjelek téged.
23 (24) Kik az Urat félitek, dicsérjétek őt, Jákób egész magva, tiszteljétek őt; és féljetek tőle Izráel egész magva.
24 (25) Mert nem veti meg és nem utálja a szegény nyomorúságát, és nem rejti el előle orcáit; hanem mikor kiált hozzá, meghallgatja.
25 (26) Tőled van dicséretem a nagy gyülekezetben; fogadásaimat azok előtt fizetem meg, akik őt félik.
26 (27) Esznek a szegények és megelégesznek, dicsérik az Urat, akik őt keresik: éljen szívetek örökké!
27 (28) Megemlékezik és megtér az Úrhoz a föld egész véghatára. És leborul színed előtt minden pogány nemzetség:
28 (29) mert az Úré a királyság; és uralkodik a pogányokon.
29 (30) Eszik és leborul előtte a földnek minden meghízottja; összeroskad minden porba szálló, kinek lelkét nem tartja életben.
30 (31) A mag szolgálni fogja őt; beszél az Úrról a nemzedéknek:
31 (32) jönnek és hirdetik az ő igazságát; a születendő népnek, hogy ő cselekedte.