1Miért zúgolódnak a pogányok; és gondolnak hiábavalóságot a népek?
2A Föld királyai összeálltak és tanácskoznak egyetemben a fejedelmek; [az Úr ellen és az ő felkentje ellen;]
3Tépjük el köteleiket; és vessük el magunktól köteleiket.
4Az égben trónoló kacag; Uram nevet rajtuk.
5Akkor szól hozzájuk haragjában; megijeszti őket gerjedelmében:
6De én kentem fel királyomat a Cionon, az én szent hegyemen!
7Kihirdetem az Úr törvényét: azt mondta nekem: Fiam vagy te; én ma szültelek téged:
8kérd tőlem és neked adom a pogányokat örökségedül; és birtokodul a föld határait:
9törd össze őket vasvesszővel; mint a cserépedényt, zúzd össze őket.
10Most hát, királyok, bölcsek legyetek; földnek bírái, észre térjetek:
11szolgáljátok az Urat félelemmel; és örvendezzetek reszketéssel!
12Csókoljátok a fiút, meg ne haragudjon és el ne vesszetek az úton, mert hamar felgyullad haragja; boldogok mind, akik bíznak benne!