1A karmesternek; Dávidtól. A bolond azt mondja szívében: Nincs Isten; megromlottak, iszonyatosak a tetteik, nincs, aki jót cselekednék.
2Az Úr az égből letekint az emberfiakra, hogy lássa, vajon van-e okos; aki keresi az Istent?
3Az egész eltért, egyetemben megromlottak; nincs, aki jót cselekednék; nincsen egy sem.
4Talán egy gonosztevőnek sincs értelme, akik megeszik népemet, mint a kenyeret eszik; az Urhoz nem kiáltanak?
5Ott féltek félelemmel, mert Isten az igazak nemzedékében van.
6A szegény tanácsát akarjátok megszégyeníteni? Hiszen az Úr a menedéke.
7Oh, bárcsak jönne Cionból Izráel szabadítása; mikor megfordítja az Úr népének sorsát: vigad Jákób, örvend Izráel!