Bible

1 Babilónia folyói mellett, ott ültünk és sírtunk (mikor Cionra gondoltunk). 2 Benne a fűzfákra akasztottuk hárfáinkat. 3 Bár ott fogságra vivőink énekszót kértek tőlünk; és zsákmányolóink vigasságot: Énekeljetek nekünk egy cioni éneket. 4 Hogy énekeljük az Úr énekét idegen földön? 5 Ha téged elfelejtelek, Jeruzsálem, felejtsen el a jobb kezem! 6 Tapadjon a nyelvem ínyemhez, ha nem emlékezem reád; ha nem emelem fel Jeruzsálemet legfőbb örömöm fölé. 7 Jusson eszedbe, Uram, Edom fiai ellen Jeruzsálem napja; hogyan mondták: Bontsátok, bontsátok, a fundamentumáig! 8 Bábel leánya, te pusztulni való, boldog, aki megfizet neked [tettedért, amit elkövettél velünk]: 9 boldog, aki megfogja és összezúzza csecsemőidet a kősziklán.