1Babilónia folyói mellett, ott ültünk és sírtunk (mikor Cionra gondoltunk).
2Benne a fűzfákra akasztottuk hárfáinkat.
3Bár ott fogságra vivőink énekszót kértek tőlünk; és zsákmányolóink vigasságot: Énekeljetek nekünk egy cioni éneket.
4Hogy énekeljük az Úr énekét idegen földön?
5Ha téged elfelejtelek, Jeruzsálem, felejtsen el a jobb kezem!
6Tapadjon a nyelvem ínyemhez, ha nem emlékezem reád; ha nem emelem fel Jeruzsálemet legfőbb örömöm fölé.
7Jusson eszedbe, Uram, Edom fiai ellen Jeruzsálem napja; hogyan mondták: Bontsátok, bontsátok, a fundamentumáig!
8Bábel leánya, te pusztulni való, boldog, aki megfizet neked [tettedért, amit elkövettél velünk]:
9boldog, aki megfogja és összezúzza csecsemőidet a kősziklán.