1Zarándokének. Sokat szorongattak engem ifjúságomtól fogva; no mondja Izráel:
2Sokat szorongattak engem ifjúságomtól fogva (mégsem bírtak velem!):
3szántók szántottak a hátamon; elnyújtották barázdáik hosszát.
4Az Úr igaz, elvagdalta a hitetlenek köteleit:
5szégyent vallanak és hátratérnek; mind, akik Ciont gyűlölik:
6olyanok lesznek, mint a háztetők füve; mely mielőtt szárba szökken, elszárad.
7Mellyel arató nem tölti meg kezét; sem kévekötő az ölét.
8És nem mondják az arra menők: Az Úr áldása rátok; áldunk benneteket az Úr nevében!