1Zarándokének; Dávidtól. Ha nem az Úr lett volna, aki velünk volt; no mondja Izráel:
2ha nem az Úr lett volna, aki velünk volt; mikor ember támadt reánk!
3Akkor elevenen elnyeltek volna bennünket; amint fellángolt ránk haragjuk:
4akkor a vizek elsepertek volna bennünket; patak ment volna keresztül lelkűnkön:
5akkor keresztülmentek volna lelkünkön a felhullámzó vizek.
6Áldott az Úr, hogy nem adott bennünket zsákmányul fogaiknak!
7Lelkünk, mint a madár megmenekült a madarászok tőréből; a tőr eltörött, és mi megmenekültünk.
8A mi segedelmünk az Úr nevében van; aki az eget és földet alkotta.