1Nem nekünk, Uram, nem nekünk; hanem nevednek adj dicsőséget [kegyelmedért és hűségedért]:
2Miért mondanák a pogányok: Hol van hát az ő Istenük?
3Holott a mi Istenünk az égben van; mindent megtesz, amit kíván:
4az ő bálványaik ezüst és arany; emberi kezek munkája.
5Szájuk van, de nem beszélnek; szemeik vannak, de nem látnak:
6füleik vannak, de nem hallanak; orruk van, de nem szagolnak.
7Kezeik vannak, de nem tapintanak; lábaik, de nem járnak (nem adnak hangot torkukkal):
8amilyenek ők, olyanok legyenek készítőik; mind, aki bennük bízik.
9Izráel, az Urban bízzál! Az ő segítségük és pajzsuk ő.
10Áron háza, az Urban bízzál! Az ő segítségük és pajzsuk ő.
11Urnak félői az Urban bízzatok! Az ő segítségük és pajzsuk ő.
12Az Úr megemlékezett rólunk, megáld; megáldja Izráel házát, megáldja Áron házát.
13Megáldja azokat, kik az Urat félik; a kicsinyeket a nagyokkal együtt.
14Szaporítson meg az Úr titeket; titeket és fiaitokat.
15Áldottai vagytok ti az Urnak; ég és föld alkotójának.
16Az ég az Úr számára való ég; a földet pedig az emberfiaknak adta.
17Nem a halottak dicsérik az Urat; sem senki, aki a csendességbe szállt le:
18hanem mi, mi áldjuk az Urat; mostantól fogva és mindörökké. Hallelúja.