Psalms 109
1 A karmesternek; Dávid zsoltára. Dicséretem Istene, ne hallgass;
2 mert hitetlen száj és csalárd száj nyílt fel énellenem: hazug nyelvvel beszélnek velem;
3 és gyűlölet szavaival vesznek engem körül; és hadakoznak ellenem ok nélkül.
4 Szeretetem helyébe ellenségeskednek velem; és én imádság vagyok.
5 Rosszat tesznek rám jó helyébe; és gyűlöletet szeretetem helyébe.
6 Rendelj ki ellene hitetlent; és vádlóként álljon a jobbjára.
7 A törvénykezésből elítélt gyanánt jöjjön ki; és imádsága vétek gyanánt legyen.
8 Kevés napja legyen neki; és az ő tisztét más vegye el.
9 Fiai legyenek árvákká; és felesége özveggyé.
10 És bolyongva bolyongjanak fiai és kéregessenek; és romjaiktól távol keressenek.
11 Hitelező ejtse hálójába mindenét, amije van; és illetéktelenek prédálják el keresményét.
12 Ne legyen, aki neki kegyelmet nyújt; és ne legyen, aki irgalmaz árváinak.
13 Utódai kiirtásra valók legyenek; a másik nemzedékben töröltessék el a nevük.
14 Legyen emlékezetben atyáinak bűne az Urnál; és anyjának vétke el ne töröltessék:
15 legyenek azok folyton az Úr előtt; és irtsa ki a földről emlékezetüket.
16 [Amiért nem jutott eszébe kegyelmet cselekedni; hanem üldözte a nyomorult és szegény embert, és a levert szívűt, hogy megölje.
17 És szerette az átkot, tehát eljött reá; nem telt kedve az áldásban, tehát eltávozott tőle.
18 Átokba öltözött fel, mint a ruhájába; ezért ment bele belsejébe, mint a víz, és mint az olaj, a csontjaiba.
19 Legyen neki ruha gyanánt, borítsa magára; és öv gyanánt, állandóan kösse maga körül.]
20 Ez legyen jutalma ellenfeleimnek az Urtól; és akik rosszat beszélnek lelkemre.
21 Te pedig, Uram Isten, cselekedjél velem nevedért; mert jó a kegyelmed, ments meg engem.
22 Mert nyomorult és szegény vagyok én; és szívem át van szúrva bensőmben.
23 El kell mennem, mint az árnyéknak, mikor hanyatlik; lehullok, mint a sáska.
24 Térdeim inognak a böjttől; és húsom lesoványodott a kövérségtől.
25 Úgyhogy én gyalázattá lettem nekik; ha engem látnak, csóválják fejüket.
26 Segíts meg engem, Uram Istenem; szabadíts meg engem kegyelmed szerint.
27 És tudják meg, hogy a te kezed ez; te, az Úr, cselekedted ezt.
28 Átkozzanak ők, de te megáldasz; ha felkelnek, megszégyenülnek, és szolgád örül.
29 Mikor ellenfeleim gyalázatba öltöznek; és magukra terítik, mint egy felöltőt, szégyenüket:
30 hálát adok az Urnak nagyon, a számmal; és a sokaság között dicsérem őt:
31 mert jobbjára áll a szegénynek; hogy megszabadítsa azoktól, kik lelkét elítélik.