1Agúrnak, a Jáké fiának beszédei. Az orákulum: Azt mondja az ember: Elfáradtam, Isten; elfáradtam, Isten, és elsenyvedek.
2Mert a legbutább férfi vagyok én; nincs is nekem emberi értelmem.
3És nem tanultam bölcsességet; hogy a szentek tudományát tudnám:
4Ki ment fel az égbe és jött le; ki fogta össze a szelet markaiba? Ki kötötte a vizeket ruhába; ki állította fel a földnek minden határát: mi az ő neve; és mi fiának a neve, ha tudod?
5Istennek minden mondása átlátszó tiszta; pajzs ő a hozzá menekedőnek:
6ne tégy hozzá szavaihoz; nehogy megfeddjen és hazugságban maradj.
7Kettőt kérek tőled; ne vond meg tőlem, míg élek:
8Hamisságot és hazug szót távolíts el tőlem, szegénységet és gazdagságot ne adj nekem; táplálj engem a részemre kiszabott kenyérrel.
9Nehogy jóllakjam és megtagadjalak, és azt mondjam: Kicsoda az Úr? És nehogy leszegényedjem és lopjak, és felvegyem Istenem nevét.
10Ne rágalmazd a szolgát urának; nehogy megátkozzon és lakolnod kelljen.
11Van nemzedék, mely átkozza atyját, és anyját nem áldja;
12nemzedék, mely tiszta a maga szemeiben, és piszkából ki nem mosakodott;
13nemzedék, melynek oly fellátnak a szemei, és szemöldökei oly fennen járnak;
14nemzedék, melynek kardok a fogai, és kések a zápfogai; hogy felfalja a szegényeket a földről, és a szűkölködőket az emberek közül.
15A nadálynak két lánya van: Addsza, Addsza. Ez a három nem lakik jól, négyen nem mondják: Elég:
16az alvilág és a bezárt méh, a föld nem lakik jól vízzel; és a tűz nem mondja: Elég.
17A szemet, mely kicsúfolja atyját, és megveti az engedelmességet anyja iránt; kivájják a patak hollói, és megeszik a sasfiak.
18E három nagyon csodálatos előttem; és négy van, amit nem értek:
19a sas útját az égen, a kígyó útját a sziklán, a hajó útját a tenger szívében; és a férfi útját a leánnyal.
20Ilyen a házasságtörő asszony útja, eszik és megtörli a száját; és azt mondja: Nem tettem rosszat.
21Három alatt rendül meg a föld; és négy alatt nem tudja kibírni:
22a rabszolga alatt, ha királlyá lesz, és a bolond alatt, ha elég kenyere van;
23a gyűlöletes nő alatt, ha férjhez megy, és a rabnő alatt, ha kitúrja úrnőjét.
24Ezek négyen legkisebbek a földön; és mégis kitanult bölcsek:
25a hangyák nem erős nép; és nyáron mégis elkészítik kenyerüket:
26a mormoták nem hatalmas nép; mégis a sziklába csinálják házukat:
27királya nincs a sáskának; mégis egy osztagban vonul ki mind:
28a gyíkot kézzel megfoghatod; mégis ott van a királyi palotában.
29Ez a három az, amely szépen lép; és négy, amely szépen jár:
30az oroszlán, a hős az állatok között, mely meg nem hátrál senki előtt;
31a felövezett derekú, és a bak, és a király, aki előtt nincs megállás.
32Ha bolond voltál, mikor felemelkedtél; vagy ha meggondoltad: kezet a szájra!
33Mert a tej köpülése vajat hoz ki, és az orr köpülése vért hoz ki; a harag köpülése pedig pert hoz ki.