1Mint a hó a nyárhoz és az eső az aratáshoz; úgy nem illik a dőréhez a tisztesség.
2Mint ahogyan a madár elszáll, mint a fecske elrepül; úgy nem ér el az ok nélküli átok.
3Ostor a lónak, fék a szamárnak; és vessző a dőrék hátának.
4Ne felelj a dőrének bolondsága szerint, hogy hasonló ne légy hozzá te is;
5felelj a dőrének bolondsága szerint, hogy ne legyen bölcs a maga szemeiben.
6Lábait vagdalja el, bosszúságot iszik; aki dőre által küld üzenetet.
7Lógnak a lábszárak a sántán; és a példabeszéd a dőrék száján.
8Mint egy erszény kő a kőrakáson; olyan, aki tisztességet tesz a dőrének.
9A tüske, mely a részeg ember kezébe akadt; meg a példabeszéd a dőrék szájában.
10Sok mindent kivisz; és megfogad dőrét, és megfogad jövő-menőket.
11Mint az eb, mely visszatér hányására; olyan a dőre, aki ismétli bolondságát.
12Láttál valakit, aki bölcs a maga szemeiben? A dőréhez inkább van remény, mint ahhoz.
13Azt mondj a rest: Oroszlán van az úton; oroszlán van a tereken.
14Az ajtó a sarkán forog; és a rest az ágyán.
15Ha a rest a tálba mártotta kezét; restelli azt szájához visszavinni.
16Bölcsebb a rest a maga szemeiben; mint hét olyan, aki okosan tud felelni.
17Kóbor ebet ragad fülön; aki felháborodik egy perpatvaron, mely őt nem illeti.
18Mint az eszelősködő, aki lövöldöz tüzes nyilakat és halálos nyilakat:
19olyan az, aki megcsalta felebarátját. és azt mondja: Hiszen én tréfálok!
20Ha elfogy a fa, elalszik a tűz; ha nincs súsárló, elnyugszik a civódás.
21Szén a parázsra, fa a tűzre; és civódó ember a perszításra.
22A súsárló szavai olyanok, mint az ínyencségek; és lehatnak azok a benső legmélyére.
23Ezüst máz cserépre vonva; égő ajkak és rossz szív.
24Ajkaival tetteti magát a gyűlölködő; de bensejében csalárdságot forgat:
25mikor kedves a hangja, ne higgy neki; mert hét iszonyat van a szívében.
26Elfedezhető gyűlölete csalás által; de nyilvánvalóvá lesz gonoszsága a gyülekezetben.
27Aki vermet ás, beleesik; és aki követ hengerít, visszagurul reá.
28A hazug nyelv gyűlöli, akiket összezúz; és a sima száj bukást készít.