1És szólt az Úr Mózesnek, mondván:
2Áldd meg Izráel fiainak bosszúját a midjániakon; aztán takaríttassál népedhez.
3És szólt Mózes a néphez, mondván: Fegyverezzetek fel közületek férfiakat a hadra; hogy menjenek Midjánra, az Úr bosszúját kitölteni Midjánon.
4Ezeret egy törzsből, ezeret egy törzsből; Izráel minden törzséből küldjetek a hadba.
5És adtak Izráel nemzetségei törzsenként ezeret; tizenkétezer hadba vonulót.
6Mózes pedig elküldte őket; törzsenként ezeret, a hadba; velük Pinhászt is, Eleázár pap fiát, a hadba, és a szent edények és a riadókÚrtök az ő kezében voltak.
7És hadakoztak Midján ellen, mint ahogyan az Úr parancsolta Mózesnek; és megöltek minden férfit.
8Midján királyait is megölték elejtettjeik tetejébe, Evit, Rekemet, Cúrt, Húrt és Rebát, Midján öt királyát; Bálámot, a Beór fiát is megölték karddal.
9Midján asszonyait és kicsinyeiket pedig fogságba vitték Izráel fiai; és minden barmukat, minden jószágukat és egész vagyonukat elzsákmányolták.
10Városaikat pedig lakhelyeiken mind, és sátorfalvaikat mind felégették tűzzel.
11És vették az összes martalékot és az összes ragadományt, embert és barmot;
12és elvitték Mózeshez és Eleázár paphoz és Izráel fiainak közönségéhez a foglyokat, a ragadományt és a martalékot a táborba; Móáb síkságára, mely a jerikói Jordánnál van.
13És kiment eléjük Mózes és Eleázár pap és a közönség fejedelmei mind: a táboron kívül.
14És Mózes haragudott a sereg elöljáróira; az ezredparancsnokokra és a századparancsnokokra, akik a hadjáratból megjöttek.
15És azt mondta nekik Mózes: Hát életben hagytatok minden nőt?
16Hiszen ők voltak Bálám szavára Izráel fiainak kötelességszegés elkövetésére [csábítók] a Peór dologban; úgyhogy a csapás jött az Úr közönségére!
17Most azért öljetek meg minden fineműt a kicsinyek között; és minden nőt, aki férfit ismer férfiúval való hálás tekintetében, megöljetek.
18De mindazokat a nőnemen levő kicsinyeket, akik nem ismernek férfival hálást, hagyjátok élve magatoknak.
19Ti pedig maradjatok a táboron kívül hét napig; mindenki, aki megölt valakit, és mindenki, aki hullához ért, vessétek magatokat tisztulási szertartás alá a harmadik napon és a hetedik napon, ti és foglyaitok.
20És minden ruhával, minden bőr holmival, minden kecskeszőr készítménnyel és minden faedénnyel végezzetek tisztulási szertartást.
21És azt mondta Eleázár pap a sereg embereinek, akik elmentek a háborúba: Ez a tanítás törvénye, melyet parancsolt az Úr Mózesnek.
22Csak az aranyat és az ezüstöt; a rezet, a vasat, az ónt és az ólmot;
23mindazt a dolgot, ami állja a tüzet, vigyétek át a tűzön, és tiszta lesz, csak elkülönítettség elleni vízzel tisztulási szertartást kell vele tartani; mindazt pedig, ami nem állja a tüzet, a vízen vigyétek át.
24És a hetedik napon mossátok meg ruháitokat, akkor tiszták lesztek; azután bemehettek a táborba.
25És azt mondta az Úr Mózesnek, mondván:
26Vedd számba az emberben és baromban elhurcolt ragadományt; te és Eleázár pap és a közönség családfői.
27És felezd meg a ragadományt a harcolók közt, akik ki voltak vonulva a hadba; és az egész közönség közt.
28És végy be adóba az Úrnak a harcoló férfiaktól, akik ki voltak vonulva a hadba, egy élőt minden ötszázból; az emberből, a marhából, a szamarakból és a juhokból.
29Az őket illető felerészből vegyétek el; és add át Eleázár papnak emelékáldozatul az Úr részére.
30Az Izráel fiaira eső felerészből pedig végy egyet, kisorsolva minden ötvenből, az emberből, a marhából, a szamarakból és a juhokból, minden baromból; és azokat add a lévitáknak, akik az Úr hajlékának szolgálatát látják el.
31És úgy tett Mózes és Eleázár pap, mint ahogyan parancsolta az Úr Mózesnek.
32És lett a ragadomány, ami megmaradt abból a zsákmányból, amit a hadi nép rabolt: juh hatszázhetvenötezer;
33marha hetvenkétezer;
34szamár hatvanegyezer;
35és emberi lélek olyan nőkből, akik nem ismertek férfival hálást; összesen harminckétezer lélek.
36Volt tehát a fele azoknak a része, akik ki voltak vonulva a hadba, szám szerint háromszázharminchétezer és ötszáz juh;
37az Úrnak való adó pedig volt a juhból: hatszáz és hetvenöt.
38A marha harminchatezer; abból adó az Úrnak hetvenkettő.
39Szamár harmincezer és ötszáz; abból adó az Úrnak hatvanegy.
40És emberi lélek tizenhatezer; abból adó az Úrnak harminckét lélek.
41És átadta Mózes az Úr emelékáldozati adóját Eleázár papnak; mint ahogyan parancsolta az Úr Mózesnek.
42Az Izráel fiaira eső feléből pedig, amit elvett Mózes a hadba vonult férfiaktól,
43volt pedig a közönségnek járó ez a felerész juhból háromszázhétezer és ötszáz;
44marha hatezer;
45szamár harmincezer és ötszáz
46emberi lélek tizenhatezer
47tehát elvette Mózes minden ötvenből azt az egyet, amelyiket kisorsoltak, az emberből és a baromból; és átadta azokat a lévitáknak, akik az Úr hajlékának szolgálatát látják el, mint ahogyan parancsolta az Úr Mózesnek.
48Ekkor Mózes elé léptek a sereg ezreinek elöljárói; az ezredes kapitányok és a százados kapitányok,
49és azt mondták Mózesnek: Szolgáid számba vették a harcoló férfiakat, akik a kezünk alatt voltak; és senki sem hiányzik közülünk.
50Ezért felajánlottuk áldozati ajándékul az Úrnak, ki mi arany ékszert talált, bokaláncot és karperecet, gyűrűt, fülkarikát és nyakéket; engesztelési szertartást végezni a mi lelkünkért az Úr előtt.
51És elvette Mózes és Eleázár pap az aranyat tőlük; mindenféle ékszernek készítve.
52Volt pedig az emelékáldozat aranya, mit az Úrnak áldoztak, összesen tizenhatezer-hétszázötven sekel; az ezredes kapitányok és a százados kapitányok részéről.
53A hadsereg legénysége ki-ki magának zsákmányolt.
54Miután elvette Mózes és Eleázár pap az aranyat az ezredes és a százados kapitányoktól; bevitték azt a gyülekezet sátorába Izráel fiaira való emlékeztetőül az Úr előtt.