1Ugyanezen hónap huszonnegyedik napján is összegyűltek Izráel fiai böjtöléssel, zsákruhákban, és rajtuk por.
2És miután Izráel magva elkülönítette magát minden idegen ivadéktól; felálltak és vallást tettek bűneikről és atyáik bűnösségéről.
3Aztán felkeltek álltó helyükben és a nap egynegyed részén olvastak az ő Uruk Istenük Tanításának könyvéből; másik negyed részén pedig vallást tettek, leborulva az Úr előtt, az ő Istenük előtt.
4Akkor felállt a léviták emelvényére Jésua, Báni, Kadmiél, Sebanjá, Bunni, Serébjá, Báni, Kenáni; és felkiáltottak nagy hangon az Úrhoz, az ő Istenükhöz.
5Aztán Jésua, Kadmiél, Báni, Hasabnejá, Serébjá, Hódijá, Sebanjá, Petahjá léviták ezt mondták: Keljetek fel! Áldjátok az Urat, a ti Isteneteket öröktől fogva mindörökké! És áldják a te dicsőséges és minden áldás és dicséret felett felmagasztalt nevedet!
6Te vagy az Úr egyedül, te alkottad az egeket, az egek egeit és egész seregüket, a földet és mindent, a m i rajta van, a tengereket és mindent, ami bennük van, és te élteted őket mind; és az ég serege előtted borul le.
7Te vagy az Úr, az Isten, aki Ábrámot kiválasztottad és kihoztad őt a káldeai Úrból; és az Ábrahám nevet adtad neki,
8és szívét hűnek találtad magadhoz és frigyet kötöttél vele, hogy odaadod a kanaániak, a hittiek, az emoriak, a perizziek, a jebusziak és a girgásiak országát, odaadod az ő magvának; és megtartottad szavaidat, mert te igaz vagy.
9És megláttad atyáink nyomorúságát Egyiptomban; és kiáltásukat meghallottad a Sástengernél;
10és jeleket és csodákat tettél Faraón és minden szolgáján és országa egész népén, mert tudtad, hogy kevélyen cselekedtek ellenük; és nevet szereztél magadnak, mint e mai nap van.
11A tengert kettéhasítottad előttük, hogy a tenger közepén szárazon mentek keresztül; üldözőiket pedig mélységekbe dobtad, mint követ hatalmas vizekbe.
12Felhőoszlopban vezetted őket nappal; és tűzoszlopban éjjel, hogy megvilágítsd nekik az utat, melyen menjenek.
13Leszálltál a Szináj hegyre és beszéltél velük az égből; és adtál nekik igaz ítéleteket, hű tanításokat, jó törvényeket és parancsolatokat.
14Szent szombatodat is tudtukra adtad nekik; és parancsolatokat, törvényeket és tanítást parancsoltál nekik Mózes szolgád által.
15Kenyeret az égből adtál nekik éhségükben, vizet a sziklából fakasztottál nekik szomjúságukban; és azt mondtad nekik, hogy menjenek be birtokba venni az országot, melyre nézve felemelted kezedet, hogy nekik adod.
16De ők és a mi atyáink kevélyek voltak; és megkeményítették nyakukat és nem hallgattak parancsolataidra.
17Vonakodtak engedelmeskedni és nem jutottak eszükbe csodáid, melyeket velük tettél, hanem megkeményítették nyakukat és arra adták fejüket, hogy visszatérnek szolgaságukba makacsságukban; de te megbocsátó Isten vagy, kegyelmes és irgalmas, hosszútűrő és nagy kegyelmű, és nem hagytad el őket.
18Még mikor öntött borjút csináltak maguknak és azt mondták: Ez a te istened, ki felhozott téged Egyiptomból, és nagy ócsárlásokat követtek el:
19Te a te nagy irgalmasságodban akkor sem hagytad el őket a sivatagban; a felhőoszlop nem tűnt el róluk nappal, hogy vezesse őket az úton, és a tűzoszlop éjjel, hogy megvilágítsa nekik az utat, melyen menjenek.
20És a te jó lelkedet adtad, hogy tanítsa őket; és mannádat meg nem vontad szájuktól, és vizet adtál nekik szomjúságukban.
21Negyven esztendeig tartottad őket a sivatagban, nem nélkülöztek, ruháik meg nem koptak, és lábaik meg nem dagadtak.
22Királyságokat és népeket adtál nekik és elosztottad őket szegeletre; és birtokba vették Szihon országát és Hesbon királyának országát, és Ognak, a Básán királyának országát.
23Fiaikat pedig megsokasítottad, mint az ég csillagait; és bevitted őket az országba, melyről atyáiknak megmondtad, hogy bemennek birtokba venni.
24Be is mentek a fiak és birtokukba vették az országot, és megaláztad előttük az ország lakóit, a kanaániakat, és kezükbe adtad őket; királyaikat is, az ország népeit is, hogy tegyenek velük tetszésük szerint.
25Erős városokat foglaltak el és kövér földet, minden jóval telt házakat vettek birtokba, kőbevágott kutakat, szőlőket, olajfákat és gyümölcsfát tömegesen; és ettek és jól laktak és meghíztak és gyönyörködtek a te bő javaidban.
26De engedetlenek lettek és fellázadtak ellened, tanításodat hátuk mögé vetették, prófétáidat pedig megölték, akik óvták őket, hogy visszatérítsék őket hozzád; és nagy ócsárlásokat követtek el.
27Azért szorongatóik kezébe adtad őket, kik szorongatták őket; de szükségük idején hozzád kiáltottak és te az égből meghallgattad, és nagy irgalmad szerint szabadítókat adtál nekik, és megszabadították őket szorongatóik kezéből.
28De mihelyt nyugtuk volt, ismét olyat tettek, a m i előtted rossz; és ha ellenségeik kezébe engedted őket elnyomták őket, akkor ismét hozzád kiáltottak, és te az égből meghallgattad és megmentetted őket irgalmad szerint sok alkalommal.
29Így óvtad őket, hogy visszatérítsd őket tanításodhoz; de ők büszkék voltak és nem hallgattak parancsaidra, hanem vétkeztek ítéleteid ellen, melyek által életet nyer az ember, ha teljesíti őket. Mikor így vállat vontak és megkeményítették nyakukat és nem engedelmeskedtek;
30és sok esztendőt elhúztál felettük úgy, hogy óvtad őket lelkeddel prófétáid által, és nem vették figyelembe: akkor az országok népeinek kezébe adtad őket;
31de nagy irgalmadból nem vetettél nekik véget és nem hagytad el őket, mert kegyelmes és irgalmas Isten vagy te.
32Most azért Istenünk, oh nagy, erős és félelmetes Isten, ki megőrzöd a szövetséget és a kegyelmet, ne vedd kevésbe mindazt a nyomorúságot, mely bennünket ért, királyainkat, fejedelmeinket, papjainkat, prófétáinkat és atyáinkat, és egész népedet, Asszíria királyainak napjaitól fogva mind e mai napig:
33bár neked van igazad mindabban, a mireánk jött; mert igazán cselekedtél, hanem mi vétkeztünk.
34Mert királyaink, fejedelmeink, papjaink és atyáink nem teljesítették tanításodat; és nem figyelmeztek bizonyságtételeidre, melyekkel óvtad őket.
35Mivel ők az ő királyságukban és bő javaidban, melyeket adtál nekik, és a tágas és kövér országban, melyet elébük adtál, nem szolgáltak téged; és nem tértek meg gonosz cselekedeteikből:
36íme mi ma szolgák vagyunk; és ami a földet illeti, melyet atyáinknak adtál, hogy egyék gyümölcsét és javait, azon mi most szolgák vagyunk,
37és jövedelmét azoknak a királyoknak hozza bőven, akiket reánk tettél bűneinkért; és akik tetszésük szerint uralkodnak testeinken és barmainkon, mi pedig nagy szükségben vagyunk.
38Mindennél fogva tehát mi ezennel hűségfrigyet kötünk és írásba foglaljuk; fejedelmeink, lévitáink és papjaink pedig megpecsételik.