Nehemiah 1
1 Nehemiának, Hakaljá fiának történetei. Történt a huszadik év Kiszlév havában, mikor én Súsán várában voltam,
2 hogy megérkezett Hanáni, egyik atyámfia, és vele férfiak Júdából. Mikor kérdezősködtem tőlük a hazamentett zsidók felől, akik megmaradtak a száműzetésből, és Jeruzsálem felől;
3 azt mondták nekem: A maradékok, akik a száműzetésből megmaradtak, ott a tartományban nagy veszedelemben és gyalázatban vannak; és Jeruzsálem kőfala le van döntve, és kapuit felégették tűzzel.
4 És történt, hogy mikor ezeket a szavakat meghallottam, leültem és sírtam, és napokig gyászoltam; és böjtöltem és imádkoztam az ég Istene előtt,
5 és azt mondtam: Oh Uram, égnek Istene, te nagy és félelmetes Isten; ki megtartod a frigyet és kegyelmet azokkal, akik szeretnek és megtartják parancsolataidat:
6 oh legyenek füleid figyelmesek és szemeid nyitva, hallgatván szolgád imádságára, mellyel én imádkozom előtted ma nappal és éjjel Izráel fiaiért, a te szolgáidért; és vallást teszek Izráel fiainak bűneiről, mellyel vétkeztünk ellened, én is, atyám háza is vétkeztünk!
7 Zálogadósság van rajtunk nálad; mert nem tartottuk meg a parancsolatokat, a törvényeket és az ítéleteket, amelyeket Mózes szolgádnak parancsoltál:
8 hát emlékezzél meg az igéről, melyet Mózes szolgádnak parancsoltál, mondván: Ha ti hűségszegést követtek el, én szétszórlak benneteket a népek közé;
9 de ha megtértek hozzám és megtartjátok parancsolataimat és teljesítitek azokat; ha lesznek, akik az ég szélére lökettek közületek, onnét gyűjtöm össze és beviszem őket arra a helyre, melyet választottam, hogy ott lakassam nevemet:
10 hiszen ők a te szolgáid és a te néped; kiket a te nagy erőddel és erős kezeddel váltottál meg.
11 Oh én Uram, oh legyen figyelmes a te füled szolgád imádságára és szolgáid imádságára, akik gyönyörködnek neved félelmében, és oh adj sikert ma a te szolgádnak, és adj neki szánalmat ennél a férfiúnál! Én tudniillik a király pohárnoka voltam.