1Azon órában mentek a tanítványok Jézushoz, mondván: Ugyan ki a nagyobb a mennyek országában?
2És odaszólítván Jézus egy gyermeket, közéjük állította azt,
3és azt mondta: Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek, mint a gyermekek, nem mentek be a mennyek országába.
4Aki tehát megalázza magát, mint ez a gyermek, az a nagyobb a mennyek országában.
5És aki egy ilyen gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be.
6Aki pedig megbotránkoztat egyet ezek közül a bennem hívő kicsinyek közül, jobb lenne annak, ha malomkövet akasztanának a nyakába, és a tenger mélységébe süllyesztenék.
7Jaj a világnak a botránkozások miatt, mert a botránkozásoknak el kell jönni, de jaj annak az embernek, aki által a botránkozás eljön!
8Ha pedig a kezed vagy a lábad megbotránkoztat téged, vágd le azokat és vesd el magadtól; jobb neked az életre bemenned sántán vagy csonkán, mint két kézzel vagy két lábbal az örök tűzre vettetned.
9És ha a szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt és vesd el magadtól; jobb neked fél szemmel bemenned az életre, mint két szemmel a tüzes gyehennára vettetned.
10Meglássátok, hogy egyet e kicsinyek közül kevésbe ne vegyetek; mert mondom nektek, hogy angyalaik a mennyekben mindenkor látják az én mennybeli Atyámnak arcát.
11Mert az Embernek Fia azért jött, hogy megtartsa, ami elveszett.
12Mit gondoltok: ha egy embernek száz juha van, és egy eltéved belőlük; nem hagyja-e a kilencvenkilencet a hegyeken, és nem megy-e el megkeresni az eltévelyedettet?
13És ha úgy történik, hogy megtalálja azt, bizony mondom nektek, hogy jobban örül azon, mint a kilencvenkilencen, mely nem volt eltévelyedve.
14Így nem akarata a ti mennybeli Atyátoknak, hogy egy is elvesszen e kicsinyek közül.
15Ha pedig vétkezik ellened testvéred, eredj és fedd meg őt négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyerted testvéredet;
16ha pedig nem hallgat, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két tanú vallomásán vagy háromén álljon meg minden dolog.
17Ha pedig azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek; ha pedig a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány és a vámszedő.
18Bizony mondom nektek: valamit megköttök a földön, meg lesz kötve a mennyben; és valamit megoldtok a földön, meg lesz oldozva a mennyben. [19]
19Ismét mondom nektek, hogy ha közületek ketten megegyeznek a földön minden dologban, amit csak kérnek, meglesz nekik az én mennybeli Atyámtól.
20Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevembe, ott vagyok közöttük.
21Akkor odamenvén hozzá Péter, azt mondta: Uram, hányszor vétkezhetik ellenem testvérem, és bocsáthatok meg neki; akár hétszer?
22Azt mondta neki Jézus: Nem, mondom neked, akár hétszer, hanem akár hetvenhétszer.
23Ezért emberhez hasonlítható a mennyek országa, egy királyhoz, aki szolgáival számot akart vetni.
24És mikor elkezdte a számvetést, vittek hozzá egyet, aki adós volt tízezer tálentummal.
25Nem tudván pedig megfizetni, azt parancsolta ura, hogy adják el őt és feleségét és gyermekeit és mindenét, amije volt, és fizessék meg.
26Leesve most a szolga leborult előtte, mondván: Uram, légy tÚrelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked.
27Megesvén azért az úr szíve azon a szolgán, elbocsátotta őt, és az adósságot elengedte neki.
28Mikor pedig az a szolga kiment, talált egyet az ő szolgatársai közül, aki adós volt neki száz dénárral; és megfogván azt, fojtogatta, mondván: Fizesd meg nekem, amivel adós vagy!
29Leesve most az ő szolgatársa az ő lábaihoz, kérte őt, mondván: Légy tÚrelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked.
30De az nem akart, hanem elmenvén börtönbe vettette őt, míg meg nem fizeti az adósságot.
31Látván pedig szolgatársai a történteket, igen elszomorodtak; és elmenvén, elbeszéltek uruknak mindent, ami történt.
32Akkor odahívatván őt ura, azt mondta neki: Gonosz szolga, azt az egész adósságot elengedtem neked, amint kértél engem;
33nem kellett volna-e neked is könyörülnöd szolgatársadon, miképpen én is könyörültem rajtad?
34És megharagudván ura, a hóhérok kezére adta őt, míg meg nem fizeti neki az egész adósságot.
35Így cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szívéből meg nem bocsátja ki-ki az ő testvérének vétkeit.