1És történt azokban a napokban, Augusztus császártól parancsolat jött ki, hogy az egész földkerekség összeírattassék.
2Ez az összeírás akkor volt először, mikor Szíriában Quirinius volt a helytartó.
3És mindenki elment összeiratkozni, ki-ki a maga városába.
4Felment tehát József is Galileából, Názáret városából Júdeába, Dávid városába, mely Bethlehemnek neveztetik, mivelhogy Dávid házából és nemzetségéből való volt,
5hogy összeírassa magát eljegyzett feleségével, Máriával együtt, aki várandós volt.
6Történt pedig, hogy ottlétük alatt beteltek szülésének napjai.
7És megszülte elsőszülött fiát, és bepólyálta őt és belefektette a jászolba; mert a lakásban nem volt nekik hely.
8És ugyanazon a vidéken voltak pásztorok, kik a mezőn háltak, és éjjeli őrségeket tartottak nyájuk mellett:
9és íme az Úr angyala hozzájuk lépett, és az Úr dicsősége körülragyogta őket; és megfélemlettek nagy félelemmel.
10És azt mondta nekik az angyal: Ne féljetek, mert íme nagy örömet hirdetek nektek, mely az egész népnek szól:
11hogy megszületett nektek ma a Megtartó, azaz Krisztus, az Úr, a Dávid városában.
12És ez nektek a jel: találtok egy kisdedet bepólyázva, a jászolban feküdni.
13És hirtelen egész mennyei sereg lett az angyal mellett, dicsérvén az Istent, és ezt mondván:
14Dicsőség a magasságban az Istennek; és földön békesség; emberek közt jóakarat!
15És lett, amint elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztoremberek meg azt mondták egymásnak: Menjünk át már Bethlehembe, és lássuk ezt a dolgot, ami történt, amit az Úr tudtunkra adott.
16És odamentek sietve, és megtalálták Máriát és Józsefet, és a kisdedet a jászolban fekve.
17Miután pedig látták, pontos értesítést adtak a beszédről, mely nekik e gyermek felől mondatott.
18És akik hallották, mind elcsodálkoztak azokon, amiket nekik a pásztorok beszéltek.
19Mária pedig mind megtartotta ezeket a beszédeket, szívében forgatva.
20És a pásztorok az Istent dicsőítve és dicsérve tértek vissza mindazokért, amiket hallottak és láttak, úgy, ahogyan hozzájuk beszéltek.
21És mikor letelt a nyolc nap, hogy a gyermeket körülmetéljék, akkor a Jézus nevet adták neki, aminek az angyal nevezte, mielőtt anyja méhében fogantatott.
22És mikor leteltek anyja tisztulásának napjai a Mózes törvénye szerint, felvitték őt Jeruzsálembe bemutatni az Úrnak,
23mint meg van írva az Úr törvényében: Minden finemű elsőszülött szentnek neveztessék az Úrnak;
24és megadni az áldozatot aszerint, amint megmondatott az Úr törvényében: Egy pár gerlicét, vagy két galambfiat.
25És íme volt Jeruzsálemben egy ember, a neve Simeon, és ez az ember igaz és istenfélő volt, aki várta Izráel megvigasztaltatását, és a Szent Szellem volt rajta.
26És kijelentése volt neki a Szent Szellemtől, hogy nem lát halált, míg meg nem látja az Úrnak Krisztusát.
27És a Szent Szellem által elment a templomba, és mikor a szülők levitték a gyermek Jézust, hogy a törvény szokása szerint cselekedjenek vele,
28ő is ölébe vette azt, és áldotta az Istent, és azt mondta:
29Most bocsátod el szolgádat, Uram, beszéded szerint, békességben;
30mert szemeim látták üdvösségedet,
31melyet készítettél minden nép előtt;
32világosságul a pogányok megvilágítására, és dicsőségül a te népednek, Izráelnek.
33És atyja és anyja csodálkoztak azokon, melyek felőle mondattak.
34És megáldotta őket Simeon, és azt mondta anyjának, Máriának: Íme ez sokaknak elestére és feltámadására tétetett le Izráelben, és jelül, melynek ellene mondanak;
35de neked magadnak is átjárja lelkedet a kard; hogy sok szívből lepleztessenek le a gondolatok.
36És volt egy prófétaasszony, Anna, Fánuel leánya, Áser törzséből; ez nagyon előrehaladott korban, miután hajadonságától fogva hét évig volt férjnél;
37és ez özvegy volt, mintegy nyolcvannégy éves, aki nem távozott a templomból, böjtöléssel és könyörgéssel szolgálván éjjel és nappal.
38Ez is ugyanabban az órában odaállván, dicsérte az Urat, és beszélt felőle mindazoknak, akik a váltságot várták Jeruzsálemben.
39És miután mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek Galileába, az ő városukba, Názáretbe.
40A kisgyermek pedig növekedett és erősödött szellemben, telve bölcsességgel; és Isten kegyelme volt rajta.
41És feljártak szülei évenként Jeruzsálembe a húsvét ünnepén.
42És mikor tizenkét esztendős lett és ők ünnepi szokás szerint felmentek Jeruzsálembe,
43és eltöltötték a napokat; mikor ők visszatértek, a gyermek Jézus Jeruzsálemben maradt; és szülei nem vették észre.
44De azt vélvén, hogy az úti társaságban van, elmentek egynapi úton, és keresték őt a rokonok és ismerősök között.
45És mikor nem találták, visszatértek Jeruzsálembe keresvén őt.
46És történt három nap múlva, megtalálták őt a templomban, amint a tanítómesterek között ült, és hallgatta őket, és kérdezte őket.
47Álmélkodtak pedig mindnyájan, akik őt hallották, értelmén és feleletein.
48És amint őt meglátták, megütődtek, és azt mondta neki anyja: Gyermek, miért tettél így velünk? Íme atyád és én fájdalommal kerestünk téged.
49És azt mondta nekik: Mi dolog, hogy engem kerestetek? Nem tudtátok, hogy Atyám dolgaiban kell lennem?
50És ők nem értették a szót, amit nekik mondott.
51És aláment velük és elment Názáretbe; és engedelmes volt nekik. És anyja mindezeket a szavakat szívében tartotta.
52És Jézus gyarapodott bölcsességben és korban, és Isten és emberek előtt való kedvességben.