Luke 2
1 És történt azokban a napokban, Augusztus császártól parancsolat jött ki, hogy az egész földkerekség összeírattassék.
2 Ez az összeírás akkor volt először, mikor Szíriában Quirinius volt a helytartó.
3 És mindenki elment összeiratkozni, ki-ki a maga városába.
4 Felment tehát József is Galileából, Názáret városából Júdeába, Dávid városába, mely Bethlehemnek neveztetik, mivelhogy Dávid házából és nemzetségéből való volt,
5 hogy összeírassa magát eljegyzett feleségével, Máriával együtt, aki várandós volt.
6 Történt pedig, hogy ottlétük alatt beteltek szülésének napjai.
7 És megszülte elsőszülött fiát, és bepólyálta őt és belefektette a jászolba; mert a lakásban nem volt nekik hely.
8 És ugyanazon a vidéken voltak pásztorok, kik a mezőn háltak, és éjjeli őrségeket tartottak nyájuk mellett:
9 és íme az Úr angyala hozzájuk lépett, és az Úr dicsősége körülragyogta őket; és megfélemlettek nagy félelemmel.
10 És azt mondta nekik az angyal: Ne féljetek, mert íme nagy örömet hirdetek nektek, mely az egész népnek szól:
11 hogy megszületett nektek ma a Megtartó, azaz Krisztus, az Úr, a Dávid városában.
12 És ez nektek a jel: találtok egy kisdedet bepólyázva, a jászolban feküdni.
13 És hirtelen egész mennyei sereg lett az angyal mellett, dicsérvén az Istent, és ezt mondván:
14 Dicsőség a magasságban az Istennek; és földön békesség; emberek közt jóakarat!
15 És lett, amint elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztoremberek meg azt mondták egymásnak: Menjünk át már Bethlehembe, és lássuk ezt a dolgot, ami történt, amit az Úr tudtunkra adott.
16 És odamentek sietve, és megtalálták Máriát és Józsefet, és a kisdedet a jászolban fekve.
17 Miután pedig látták, pontos értesítést adtak a beszédről, mely nekik e gyermek felől mondatott.
18 És akik hallották, mind elcsodálkoztak azokon, amiket nekik a pásztorok beszéltek.
19 Mária pedig mind megtartotta ezeket a beszédeket, szívében forgatva.
20 És a pásztorok az Istent dicsőítve és dicsérve tértek vissza mindazokért, amiket hallottak és láttak, úgy, ahogyan hozzájuk beszéltek.
21 És mikor letelt a nyolc nap, hogy a gyermeket körülmetéljék, akkor a Jézus nevet adták neki, aminek az angyal nevezte, mielőtt anyja méhében fogantatott.
22 És mikor leteltek anyja tisztulásának napjai a Mózes törvénye szerint, felvitték őt Jeruzsálembe bemutatni az Úrnak,
23 mint meg van írva az Úr törvényében: Minden finemű elsőszülött szentnek neveztessék az Úrnak;
24 és megadni az áldozatot aszerint, amint megmondatott az Úr törvényében: Egy pár gerlicét, vagy két galambfiat.
25 És íme volt Jeruzsálemben egy ember, a neve Simeon, és ez az ember igaz és istenfélő volt, aki várta Izráel megvigasztaltatását, és a Szent Szellem volt rajta.
26 És kijelentése volt neki a Szent Szellemtől, hogy nem lát halált, míg meg nem látja az Úrnak Krisztusát.
27 És a Szent Szellem által elment a templomba, és mikor a szülők levitték a gyermek Jézust, hogy a törvény szokása szerint cselekedjenek vele,
28 ő is ölébe vette azt, és áldotta az Istent, és azt mondta:
29 Most bocsátod el szolgádat, Uram, beszéded szerint, békességben;
30 mert szemeim látták üdvösségedet,
31 melyet készítettél minden nép előtt;
32 világosságul a pogányok megvilágítására, és dicsőségül a te népednek, Izráelnek.
33 És atyja és anyja csodálkoztak azokon, melyek felőle mondattak.
34 És megáldotta őket Simeon, és azt mondta anyjának, Máriának: Íme ez sokaknak elestére és feltámadására tétetett le Izráelben, és jelül, melynek ellene mondanak;
35 de neked magadnak is átjárja lelkedet a kard; hogy sok szívből lepleztessenek le a gondolatok.
36 És volt egy prófétaasszony, Anna, Fánuel leánya, Áser törzséből; ez nagyon előrehaladott korban, miután hajadonságától fogva hét évig volt férjnél;
37 és ez özvegy volt, mintegy nyolcvannégy éves, aki nem távozott a templomból, böjtöléssel és könyörgéssel szolgálván éjjel és nappal.
38 Ez is ugyanabban az órában odaállván, dicsérte az Urat, és beszélt felőle mindazoknak, akik a váltságot várták Jeruzsálemben.
39 És miután mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek Galileába, az ő városukba, Názáretbe.
40 A kisgyermek pedig növekedett és erősödött szellemben, telve bölcsességgel; és Isten kegyelme volt rajta.
41 És feljártak szülei évenként Jeruzsálembe a húsvét ünnepén.
42 És mikor tizenkét esztendős lett és ők ünnepi szokás szerint felmentek Jeruzsálembe,
43 és eltöltötték a napokat; mikor ők visszatértek, a gyermek Jézus Jeruzsálemben maradt; és szülei nem vették észre.
44 De azt vélvén, hogy az úti társaságban van, elmentek egynapi úton, és keresték őt a rokonok és ismerősök között.
45 És mikor nem találták, visszatértek Jeruzsálembe keresvén őt.
46 És történt három nap múlva, megtalálták őt a templomban, amint a tanítómesterek között ült, és hallgatta őket, és kérdezte őket.
47 Álmélkodtak pedig mindnyájan, akik őt hallották, értelmén és feleletein.
48 És amint őt meglátták, megütődtek, és azt mondta neki anyja: Gyermek, miért tettél így velünk? Íme atyád és én fájdalommal kerestünk téged.
49 És azt mondta nekik: Mi dolog, hogy engem kerestetek? Nem tudtátok, hogy Atyám dolgaiban kell lennem?
50 És ők nem értették a szót, amit nekik mondott.
51 És aláment velük és elment Názáretbe; és engedelmes volt nekik. És anyja mindezeket a szavakat szívében tartotta.
52 És Jézus gyarapodott bölcsességben és korban, és Isten és emberek előtt való kedvességben.