1Mivelhogy már sokan megkíséreltek elbeszélést szerkeszteni a köztünk végbement dolgokról,
2amint nekünk azok tanították, akik kezdettől fogva szemtanúk voltak és az ige szolgái,
3jónak láttam én is, miután mindennek eleitől fogva pontosan végére jártam, neked sorjába leírni, nemes Theofilusz,
4hogy megismerd a bizonyosságot azok felől a dolgok felől, melyekre taníttattál.
5Volt Heródesnek, Júdea királyának napjaiban egy pap, név szerint Zekarja, Abija osztályából, és felesége Áron leányai közül, és a neve Erzsébet.
6Mindketten pedig igazak voltak az Isten előtt, járván az Úrnak minden parancsolatában és rendelésében feddhetelenül.
7És nem volt nekik gyermekük, mivel hogy Erzsébet meddő volt, és mindketten előrehaladott korúak voltak.
8Történt pedig, hogy mikor osztálya sorában papi szolgálatot teljesített az Isten előtt,
9a papi szolgálati szokás szerint sorsvetés útján rá jutott a szer, hogy bemenjen az Úr templomába tömjénezni.
10És a nép egész tömege imádkozott kívül a tömjénezés órájában.
11Megjelent pedig neki egy úrangyala, aki a füstölő oltár jobbján állt.
12Zavarba is jött Zekarja, mikor meglátta, és félelem esett rá.
13De azt mondta neki az angyal: Ne félj, Zekarja; mert kérésed meghallgattatott, és feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és nevezd annak nevét Jánosnak.
14És neked öröm lesz és vigasság, és sokan fognak örvendezni születésén.
15Mert nagy lesz az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik, és Szent Szellemmel lesz eltelve már anyja méhétől fogva.
16És Izráel fiai közül sokakat Uruk Istenükhöz térít,
17és ő fog eljönni Illyés szellemével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz fordítsa, és az engedetleneket az igazak gondolkozására, hogy készítsen az Úrnak egy elkészített népet.
18És azt mondta Zekarja az angyalnak: Miről tudom ezt meg? Mert én vén vagyok; feleségem is előrehaladott korú.
19És felelvén az angyal, azt mondta neki: Én vagyok Gábriel, ki az Isten előtt állok; és azért küldettem, hogy beszéljek veled, és ezeket az örvendetes dolgokat jelentsem neked.
20És íme hallgatni fogsz és nem tudsz beszélni addig a napig, melyen ezek meg lesznek, amiért nem hittél az én szavaimnak, melyek beteljesednek a maguk idejére.
21És a nép várta Zekarját, és csodálkozott, hogy soká marad a templomban.
22Kijővén pedig nem tudott velük beszélni, és megértették, hogy látást látott a templomban; és ő intett nekik, és néma maradt.
23És történt, amint leteltek szolgálatának napjai, elment a maga házához.
24E napok után pedig fogant Erzsébet, a felesége, és elrejtette magát öt hónapig, mondván:
25Mivelhogy így cselekedett velem az Úr, azokban a napokban, melyekben arra tekintett, hogy elvegye szégyenemet az emberek előtt.
26A hatodik hónapban pedig Galileának Názáret nevű városába küldetett Gábriel angyal Istentől
27egy szűzhöz, aki egy József nevű férfiúval volt eljegyezve a Dávid házából; és a szűz neve Mária volt.
28És bemenvén hozzá az angyal, azt mondta: Üdvöz légy, malaszttal teljes; az Úr van veled, áldott vagy te az asszonyok között!
29Az pedig, amint meglátta, zavarba jött szaván, és gondolkodott, mi lehet ez a köszöntés.
30És azt mondta az angyal neki: Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél.
31És íme méhedben fogansz és szülsz fiat, és nevezd nevét Jézusnak.
32Ez nagy lesz, és a Magasságos Fiának hívattatik; és neki adja az Úr Isten atyjának, Dávidnak királyi székét,
33és örökké uralkodik Jákób házán, és királyságának nem lesz vége.
34Szólt pedig Mária az angyalnak: Mi módon lesz ez, holott én férfit nem ismerek?
35És felelvén az angyal, azt mondta neki: A Szent Szellem száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz meg téged; ezért a származott szent is Isten Fiának hívattatik.
36És íme rokonod, Erzsébet, ő is fiút fogant öregségében; és ez a hatodik hónapja neki, akit meddőnek hívtak.
37Mert nem lehetetlen az Istennél semmi.
38Mária pedig azt mondta: Ímhol az Úrnak szolgálóleánya; legyen nekem a te beszéded szerint. És eltávozott tőle az angyal.
39Felkelvén pedig Mária azokban a napokban, sietve elutazott a hegyvidékre Júda városába,
40és bement Zekarja házába, és üdvözölte Erzsébetet.
41És lett, amint meghallotta Erzsébet Mária üdvözletét, repesett a magzat a méhében, és Erzsébet betelt Szent Szellemmel,
42és felkiáltott nagy hangon, és azt mondta: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse!
43És honnét van ez nekem, hogy az én Uramnak anyja énhozzám jön?
44Mert íme, amint üdvözleted hangja füleimbe jutott, repesett a magzat a méhemben az örvendezéstől.
45És boldog vagy, ki hittél, mert beteljesednek, amiket mondott neked az Úr!
46És azt mondta Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat,
47és örvendett szellemem Istenben, üdvözítőmben;
48hogy megtekintette szolgálójának alázatosságát. Mert ím mostantól boldognak mond engem minden nemzedék,
49hogy nagy dolgokat cselekedett velem a Hatalmas, és szent az ő neve.
50És az ő irgalma nemzedékről nemzedékre való, azokon, akik őt félik, erőt cselekedett karja által:
51szétszórta a szívük gondolatában felfuvalkodottakat;
52ledöntötte a hatalmasokat trónjaikról, és az alázatosokat felmagasztalta.
53Az éhezőket betöltötte javakkal; és a gazdagokat elbocsátotta Úresen;
54felvette Izráelnek, az ő szolgájának ügyét: hogy emlékezzék irgalmasságáról,
55amiképpen szólott atyáinknak, Ábrahámhoz és magvához örökké.
56Vele maradt pedig Mária mintegy három hónapig; aztán hazatért.
57Erzsébetnek pedig betelt ideje, hogy szüljön, és fiút szült.
58És meghallották szomszédai és rokonai, hogy az Úr felmagasztalta rajta irgalmasságát, és együtt örültek vele.
59És történt nyolcadnapon, eljöttek a gyermeket körül metélni; és atyja nevéről, Zekarjának nevezték őt.
60És felelvén anyja, azt mondta: Nem, hanem Jánosnak kell nevezni.
61És mondták neki: Senki sincs rokonságodban, aki ezen a néven neveztetnék.
62Intettek pedig atyjának, hogy minek akarja neveztetni.
63És egy táblácskát kérvén, ezt írta, mondván: János a neve; és mind elcsodálkoztak.
64De nyomban megnyílt a szája és a nyelve, és megszólalt, áldván az Istent.
65És félelem szállt mindazokra, akik körülöttük laktak; és Júdeának egész hegyvidékén beszélték mindezeket a dolgokat.
66És akik hallották, mind szívükre vették, mondván: Vajon mi lesz ebből a gyermekből? És az Úr keze vele volt.
67És atyja, Zekarja beteljesedett Szent Szellemmel, és prófétált, mondván:
68Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta, és megváltást készített népének;
69és felemelte az üdvösség szarvát nekünk szolgájának, Dávidnak házában.
70Úgy, mint beszélt a szentek szája által, az ő öröktől való prófétái által:
71szabadítást a mi ellenségeinktől, és minden gyűlölőnk kezéből.
72Irgalmasságot cselekedvén a mi atyáinkkal, és megemlékezvén szent szövetségéről,
73az eskÚről, melyet Ábrahámnak esküdött, a mi atyánknak, hogy megadja nekünk.
74Hogy ellenségeink kezétől való félelem nélkül, megszabadítva szolgáljunk neki,
75szentségben és tisztaságban őelőtte életünknek minden napjaiban.
76És te, kisgyermek, a Magasságos prófétájának hívattatol, mert előremégy az Úr előtt, elkészíteni útjait;
77az üdvösség megismerését adni az ő népének, mely bűneik bocsánatában lesz,
78a mi Istenünk kegyelmének irgalmassága által, mellyel meglátogatott minket a Naptámadat a magasságból,
79megjelenvén a sötétségben és halál árnyékában ülőknek, hogy lábainkat a békesség útjára igazgassa.
80A kisgyermek pedig növekedett és erősödött szellemben; és a sivatagban volt addig a napig, melyen hivatásába lépett Izráelnél.