Luke 1
1 Mivelhogy már sokan megkíséreltek elbeszélést szerkeszteni a köztünk végbement dolgokról,
2 amint nekünk azok tanították, akik kezdettől fogva szemtanúk voltak és az ige szolgái,
3 jónak láttam én is, miután mindennek eleitől fogva pontosan végére jártam, neked sorjába leírni, nemes Theofilusz,
4 hogy megismerd a bizonyosságot azok felől a dolgok felől, melyekre taníttattál.
5 Volt Heródesnek, Júdea királyának napjaiban egy pap, név szerint Zekarja, Abija osztályából, és felesége Áron leányai közül, és a neve Erzsébet.
6 Mindketten pedig igazak voltak az Isten előtt, járván az Úrnak minden parancsolatában és rendelésében feddhetelenül.
7 És nem volt nekik gyermekük, mivel hogy Erzsébet meddő volt, és mindketten előrehaladott korúak voltak.
8 Történt pedig, hogy mikor osztálya sorában papi szolgálatot teljesített az Isten előtt,
9 a papi szolgálati szokás szerint sorsvetés útján rá jutott a szer, hogy bemenjen az Úr templomába tömjénezni.
10 És a nép egész tömege imádkozott kívül a tömjénezés órájában.
11 Megjelent pedig neki egy úrangyala, aki a füstölő oltár jobbján állt.
12 Zavarba is jött Zekarja, mikor meglátta, és félelem esett rá.
13 De azt mondta neki az angyal: Ne félj, Zekarja; mert kérésed meghallgattatott, és feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és nevezd annak nevét Jánosnak.
14 És neked öröm lesz és vigasság, és sokan fognak örvendezni születésén.
15 Mert nagy lesz az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik, és Szent Szellemmel lesz eltelve már anyja méhétől fogva.
16 És Izráel fiai közül sokakat Uruk Istenükhöz térít,
17 és ő fog eljönni Illyés szellemével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz fordítsa, és az engedetleneket az igazak gondolkozására, hogy készítsen az Úrnak egy elkészített népet.
18 És azt mondta Zekarja az angyalnak: Miről tudom ezt meg? Mert én vén vagyok; feleségem is előrehaladott korú.
19 És felelvén az angyal, azt mondta neki: Én vagyok Gábriel, ki az Isten előtt állok; és azért küldettem, hogy beszéljek veled, és ezeket az örvendetes dolgokat jelentsem neked.
20 És íme hallgatni fogsz és nem tudsz beszélni addig a napig, melyen ezek meg lesznek, amiért nem hittél az én szavaimnak, melyek beteljesednek a maguk idejére.
21 És a nép várta Zekarját, és csodálkozott, hogy soká marad a templomban.
22 Kijővén pedig nem tudott velük beszélni, és megértették, hogy látást látott a templomban; és ő intett nekik, és néma maradt.
23 És történt, amint leteltek szolgálatának napjai, elment a maga házához.
24 E napok után pedig fogant Erzsébet, a felesége, és elrejtette magát öt hónapig, mondván:
25 Mivelhogy így cselekedett velem az Úr, azokban a napokban, melyekben arra tekintett, hogy elvegye szégyenemet az emberek előtt.
26 A hatodik hónapban pedig Galileának Názáret nevű városába küldetett Gábriel angyal Istentől
27 egy szűzhöz, aki egy József nevű férfiúval volt eljegyezve a Dávid házából; és a szűz neve Mária volt.
28 És bemenvén hozzá az angyal, azt mondta: Üdvöz légy, malaszttal teljes; az Úr van veled, áldott vagy te az asszonyok között!
29 Az pedig, amint meglátta, zavarba jött szaván, és gondolkodott, mi lehet ez a köszöntés.
30 És azt mondta az angyal neki: Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél.
31 És íme méhedben fogansz és szülsz fiat, és nevezd nevét Jézusnak.
32 Ez nagy lesz, és a Magasságos Fiának hívattatik; és neki adja az Úr Isten atyjának, Dávidnak királyi székét,
33 és örökké uralkodik Jákób házán, és királyságának nem lesz vége.
34 Szólt pedig Mária az angyalnak: Mi módon lesz ez, holott én férfit nem ismerek?
35 És felelvén az angyal, azt mondta neki: A Szent Szellem száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz meg téged; ezért a származott szent is Isten Fiának hívattatik.
36 És íme rokonod, Erzsébet, ő is fiút fogant öregségében; és ez a hatodik hónapja neki, akit meddőnek hívtak.
37 Mert nem lehetetlen az Istennél semmi.
38 Mária pedig azt mondta: Ímhol az Úrnak szolgálóleánya; legyen nekem a te beszéded szerint. És eltávozott tőle az angyal.
39 Felkelvén pedig Mária azokban a napokban, sietve elutazott a hegyvidékre Júda városába,
40 és bement Zekarja házába, és üdvözölte Erzsébetet.
41 És lett, amint meghallotta Erzsébet Mária üdvözletét, repesett a magzat a méhében, és Erzsébet betelt Szent Szellemmel,
42 és felkiáltott nagy hangon, és azt mondta: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse!
43 És honnét van ez nekem, hogy az én Uramnak anyja énhozzám jön?
44 Mert íme, amint üdvözleted hangja füleimbe jutott, repesett a magzat a méhemben az örvendezéstől.
45 És boldog vagy, ki hittél, mert beteljesednek, amiket mondott neked az Úr!
46 És azt mondta Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat,
47 és örvendett szellemem Istenben, üdvözítőmben;
48 hogy megtekintette szolgálójának alázatosságát. Mert ím mostantól boldognak mond engem minden nemzedék,
49 hogy nagy dolgokat cselekedett velem a Hatalmas, és szent az ő neve.
50 És az ő irgalma nemzedékről nemzedékre való, azokon, akik őt félik, erőt cselekedett karja által:
51 szétszórta a szívük gondolatában felfuvalkodottakat;
52 ledöntötte a hatalmasokat trónjaikról, és az alázatosokat felmagasztalta.
53 Az éhezőket betöltötte javakkal; és a gazdagokat elbocsátotta Úresen;
54 felvette Izráelnek, az ő szolgájának ügyét: hogy emlékezzék irgalmasságáról,
55 amiképpen szólott atyáinknak, Ábrahámhoz és magvához örökké.
56 Vele maradt pedig Mária mintegy három hónapig; aztán hazatért.
57 Erzsébetnek pedig betelt ideje, hogy szüljön, és fiút szült.
58 És meghallották szomszédai és rokonai, hogy az Úr felmagasztalta rajta irgalmasságát, és együtt örültek vele.
59 És történt nyolcadnapon, eljöttek a gyermeket körül metélni; és atyja nevéről, Zekarjának nevezték őt.
60 És felelvén anyja, azt mondta: Nem, hanem Jánosnak kell nevezni.
61 És mondták neki: Senki sincs rokonságodban, aki ezen a néven neveztetnék.
62 Intettek pedig atyjának, hogy minek akarja neveztetni.
63 És egy táblácskát kérvén, ezt írta, mondván: János a neve; és mind elcsodálkoztak.
64 De nyomban megnyílt a szája és a nyelve, és megszólalt, áldván az Istent.
65 És félelem szállt mindazokra, akik körülöttük laktak; és Júdeának egész hegyvidékén beszélték mindezeket a dolgokat.
66 És akik hallották, mind szívükre vették, mondván: Vajon mi lesz ebből a gyermekből? És az Úr keze vele volt.
67 És atyja, Zekarja beteljesedett Szent Szellemmel, és prófétált, mondván:
68 Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta, és megváltást készített népének;
69 és felemelte az üdvösség szarvát nekünk szolgájának, Dávidnak házában.
70 Úgy, mint beszélt a szentek szája által, az ő öröktől való prófétái által:
71 szabadítást a mi ellenségeinktől, és minden gyűlölőnk kezéből.
72 Irgalmasságot cselekedvén a mi atyáinkkal, és megemlékezvén szent szövetségéről,
73 az eskÚről, melyet Ábrahámnak esküdött, a mi atyánknak, hogy megadja nekünk.
74 Hogy ellenségeink kezétől való félelem nélkül, megszabadítva szolgáljunk neki,
75 szentségben és tisztaságban őelőtte életünknek minden napjaiban.
76 És te, kisgyermek, a Magasságos prófétájának hívattatol, mert előremégy az Úr előtt, elkészíteni útjait;
77 az üdvösség megismerését adni az ő népének, mely bűneik bocsánatában lesz,
78 a mi Istenünk kegyelmének irgalmassága által, mellyel meglátogatott minket a Naptámadat a magasságból,
79 megjelenvén a sötétségben és halál árnyékában ülőknek, hogy lábainkat a békesség útjára igazgassa.
80 A kisgyermek pedig növekedett és erősödött szellemben; és a sivatagban volt addig a napig, melyen hivatásába lépett Izráelnél.