Leviticus 22
1 És beszélt az Úr Mózessel, mondván:
2 Beszélj Áronnal és fiaival, hogy áhítatosan viseltessenek Izráel fiainak szentségei iránt, amiket ők nekem szentelnek; és ne fertőztessék meg az én szent nevemet, én az Úr vagyok.
3 Mondd nekik: Nemzedékről nemzedékre, bárki a ti magotokból azokhoz a szentségekhez, amelyeket Izráel fiai az Úrnak szentelnek, úgy járul, hogy tisztátalansága rajta van; irtassék ki az a lélek énelőlem, én az Úr vagyok.
4 Senki, bár Áron magvából való, ha bélpoklos vagy folyásos, a szentségekből ne egyék, míg meg nem tisztul. Aki pedig bárki olyanhoz ér, aki valamely halottól tisztátalan lett, vagy az, akitől magömlés ment ki;
5 vagy aki bármely csúszómászóhoz ér, amitől tisztátalanná lesz az ember; vagy egy olyan emberhez, akitől tisztátalanná lehet bármiféle tisztátalanságban:
6 az a lélek, aki efféléhez ér, tisztátalan legyen estéig; és ne egyék a szentségekből, csak ha megmossa a testét vízben.
7 De ha lemegy a nap, tiszta lesz; és azután ehetik a szentségből, mert az a kenyere.
8 Elhullott vagy széttépett ne egyék, hogy tisztátalanná ne legyen tőle; én az Úr vagyok.
9 Tehát tartsák meg az én szolgálatomat, és egyik se vegyen magára bűnt és ne haljon meg a szentség miatt, hogy megfertőzteti azt; én, az Úr, vagyok az, aki őket megszentelem.
10 Senki illetéktelen pedig ne egyék szentséget; a pap zsellérje és napszámosa ne egyék szentséget.
11 De ha egy pap megvesz valakit pénze árán, az ehetik belőle; és akik az ő házánál születtek, azok ehetnek az ő kenyeréből.
12 De a pap leánya, ha nem paphoz megy férjhez; az azokból az emelékáldozatokból, amelyek szentségek, nem ehetik.
13 Ha azonban a pap leánya özveggyé lesz vagy elválik, és magzata nincs neki, és visszatér atyja házába, mint ifjú korában, atyja kenyeréből ehetik; de senki illetéktelen nem ehetik belőle.
14 Ha pedig valaki tévedésből szentséget eszik; akkor tegye hozzá egyötöd részét, és úgy adja meg a papnak a szentséget.
15 És ne fertőztessék meg Izráel fiainak szentségeit, melyeket az Úrnak áldoznak:
16 és ne rakjanak magukra vétkes bűnt, mikor megeszik a szentségeket; mert én, az Úr, vagyok az, aki őket megszentelem.
17 És beszélt az Úr Mózessel, mondván:
18 Beszélj Áronnal és fiaival, és Izráel minden fiával, és mondd nekik: Mindenki, aki Izráel házából való, és az Izráelben levő jövevényekből, ha felajánlja áldozati ajándékát, legyen az bármiféle fogadalom és bármiféle szabad ajándék, amit felajánlanak az Úrnak égő áldozatul;
19 hogy kedvességtekre legyen: hibátlan hím legyen marhából, juhokból és kecskékből.
20 Semmit ne ajánljatok fel, amiben fogyatkozás van; mert nem kedvességtekre lesz nektek.
21 És ha valaki visszafizetési vágóáldozatot ajánl fel az Úrnak, fogadalom beteljesítéséül vagy szabad ajándékul, marhából vagy juhból; hibátlan legyen, elfogadásra való, semmi fogyatkozás ne legyen benne.
22 Vakot vagy bénát, vagy csonkát, vagy sebeset, vagy rüheset, vagy sömöröset, ilyeneket ne ajánljatok fel az Úrnak; és tűzáldozatot ne tegyetek ezekből az oltárra az Úrnak.
23 Ökröt és juhot, ha csonka fülű és csonka farkú, szabad ajándéknak elkészítheted, de fogadalmi áldozatnak nem lesz kedves.
24 Szétnyomott, összetört, kitépett vagy kimetszett heréjűt ne ajánljatok fel az Úrnak; országotokban ne is csináljatok ilyet.
25 Külföldi ember kezéből pedig ne hozzatok kenyeret a ti Isteneteknek mindezekből; mert megrontásuk rajtuk van, fogyatkozás van bennük, nem szolgálnának kedvességtekre.
26 És beszélt az Úr Mózessel, mondván:
27 Borjú, vagy bárány, vagy kecske, mikor megelletik, hét napig legyen az anyja alatt; a nyolcadik naptól fogva fogadtatik aztán kedvesen, és azonfölül, áldozati ajándékul, tűzáldozatul az Úrnak.
28 De marhát vagy juhot: őt és fiát ne vágjatok le egy napon.
29 És ha vágóáldozatot áldoztok hálaáldozatul az Úrnak: kedvességtekre áldozzatok.
30 Ugyanazon a napon meg kell enni, ne hagyjatok belőle reggelig; én az Úr vagyok.
31 Tehát tartsátok meg az én parancsolataimat és cselekedjétek meg őket; én az Úr vagyok.
32 És ne fertőztessétek meg az én szent nevemet, hogy szentségben tartassam Izráel fiai között; én, az Úr, aki titeket megszentellek.
33 Aki kihoztalak titeket Egyiptom földjéről, Istenetekké lévén nektek, én, az Úr.