1És beszélt az Úr Mózessel, mondván:
2És Izráel fiainak mondd meg: Mindenki, aki Izráel fiai közül való, és azok közül a jövevények közül, akik Izráelben tartózkodnak, ha ad magvából a Moloknak, feltétlenül öletessék meg; a föld népe kövezze meg őt kővel.
3És én ellene fordítom orcámat annak az embernek, és kiirtom őt népe közül; amiért magvából adott a Moloknak, hogy tisztátalanná tegye szentélyemet, és megfertőztesse szent nevemet.
4Úgyhogy ha a föld népe készakarva behunyta volna szemeit a fölött az ember fölött, mikor magvából adott a Moloknak, nem ölvén meg őt:
5akkor én fordítom orcámat az ellen az ember ellen és nemzetsége ellen; és kiirtom őt és mindazokat, akik őutána bálványozásba esnek, és bálványozzák a Molokot, az ő népük közül.
6És amely lélek holtak szellemeihez és a jósmesterekhez fordul, hogy őutánuk bálványimádást kövessen el; hát ellene fordítom orcámat annak a léleknek, és kiirtom őt népe közül.
7Szenteljétek meg tehát magatokat, és legyetek szentek; mert én, az Úr, vagyok a ti Istenetek:
8és tartsátok meg az én törvényeimet és cselekedjétek meg azokat; én, az Úr, vagyok az, aki titeket megszentellek.
9Mert mindenki, aki atyját és anyját átkozza, halállal lakoljon; atyját és anyját átkozta, vére rajta.
10Az a férfi, aki házasságtörést követ el valakinek a feleségével, aki házasságtörést követ el felebarátjának a feleségével; halállal lakoljon, mind a házasságtörő férfi, mind a házasságtörő asszony.
11Ha valaki atyja feleségével hál, atyja szemérmét fedi fel; halállal lakoljanak mindketten, vérük rajtuk.
12Ha valaki menyével hál, halállal lakoljanak mindketten; gyalázatot cselekedtek, vérük rajta.
13Ha férfi férfival hál, úgy mint asszonnyal hálnak, utálatosságot cselekedtek mindketten; halállal lakoljanak, vérük rajtuk.
14Ha valaki elvesz egy asszonyt anyjával együtt, fajtalanság az; tűzben égessék meg őt és azokat, és ne legyen köztetek fajtalanság.
15Ha valaki barommal közösül, halállal lakoljon; a barmot pedig öljétek meg.
16Ha valamely asszony bármely baromhoz közeledik, hogy az meghágja őt, öld meg az asszonyt és a barmot; halállal lakoljanak, vérük rajtuk.
17Ha valaki a nővérét veszi feleségül, atyja leányát vagy anyja leányát és meglátja annak szemérmét és az meglátja az ő szemérmét, gyalázat az, tehát irtassanak ki népük fiainak szemei előtt; nővére szemérmét fedte fel, viselje bűnét.
18Ha valaki havi bajos asszonnyal hál, és felfedi szemérmét, feltakarja forrását, és ő megmutatja vérének forrását; irtassanak ki mindketten népük közül.
19Anyád nővérének vagy atyád nővérének szemérmét fel ne fedd; mivelhogy vérrokonát takarta fel, viseljék bűnüket.
20Ha valaki nagynénjével hál, nagybátyja szemérmét fedte fel; bűnüket hordozzák, gyermektelenül haljanak meg.
21Ha valaki elveszi a fivére feleségét, piszkosság az; fivére szemérmét fedte fel, gyermektelenek legyenek.
22Tartsátok meg hát minden törvényemet és minden ítéletemet és cselekedjétek meg azokat; hogy titeket ki ne okádjon az a föld, amelyre én most beviszlek benneteket, hogy ott lakjatok.
23Ne járjatok tehát annak a nemzetnek a törvényeiben, amelyet én most elűzök előletek; mert azok mindezeket megtették, úgyhogy megutáltam őket,
24és azt mondtam nektek: Ti örököljétek az ő földjüket, és én nektek adom azt, hogy vegyétek azt birtokotokba, egy tejjel és mézzel folyó országot; én, az Úr a ti Istenetek vagyok, aki kiválasztottalak titeket a népek közül.
25Tegyetek tehát választást a tiszta barom és a tisztátalan közt, a tisztátalan madár és a tiszta közt; és ne tegyétek iszonyattá a ti lelkeiteket azokkal a barmokkal és madarakkal, és mindazokkal a földön csúszómászókkal, amelyeket én elválasztottam rátok nézve tisztátalanoknak nyilvánítván.
26Legyetek tehát nekem szentek, mert én, az Úr, szent vagyok; és azért választottalak titeket külön a népektől, hogy az enyéim legyetek.
27Az a férfi vagy az a nő, akiben halott szelleme vagy jósmester van, halállal lakoljon; kővel kövezzék agyon őket, vérük rajtuk.