1És szólt az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván:
2Ha egy ember testének bőrén duzzadás vagy kiütés vagy fehér folt támad úgy, hogy az az ő meztelen bőrén bélpoklosság csapásává lehet; akkor vigyék Áron paphoz, vagy valamelyik paphoz az ő fiai közül.
3Ha látja a pap a test bőrén megtámadott helyen, hogy a szőr a megtámadott helyen fehérré változott, és a megtámadott hely felszíne mélyebben van teste bőrénél, bélpoklosság csapása az; és mikor ezt látja a pap, nyilvánítsa őt tisztátalannak.
4Ha pedig fehér folt van testének bőrén, de a felszíne nem mélyebb a bőrnél és a benne levő szőr nem változott fehérré; akkor zárja el a pap az illetőt hét napra.
5Ha megnézi őt a pap a hetedik napon, és íme a baj megállt, úgy látszik, hogy a megtámadott hely nem terjedt a bőrön; akkor zárja el őt a pap hét napra másodszor.
6És ha megnézi őt a pap a hetedik napon másodszor, és íme a megtámadott hely meghaloványodott és nem terjedt a baj a bőrön; akkor nyilvánítsa őt a pap tisztának, kiütés az, tehát mossa meg a ruháit és legyen tiszta.
7Ha azonban a kiütés kétségtelenül terjed a bőrön attól fogva, hogy a papnál tisztulására jelentkezett; akkor jelentkezzék másodszor a papnál.
8Ha akkor a pap azt látja, hogy terjedt a kiütés a bőrön; akkor nyilvánítsa azt a pap tisztátalannak, bélpoklosság az.
9Ha bélpoklosság csapása támad valamely emberen; vigyék a paphoz.
10És ha a pap azt látja, hogy íme fehér duzzadás van a bőrön és az a szőrt fehérre változtatta; és vadhús tenyészik a duzzadásban:
11idült bélpoklosság az testének bőrén, tehát nyilvánítsa őt tisztátalannak a pap; ne zárja el, mert tisztátalan.
12De ha burjánozva üt ki a bélpoklosság a bőrön, és elborítja a bélpoklosság az illetőnek egész bőrét a fejétől a lábáig; amennyire csak a pap szemei látnak:
13és látja a pap, hogy íme elborította a bélpoklosság annak egész testét, nyilvánítsa tisztának az illetőt; egészen fehérré változott, tiszta az.
14De amely nap vadhús jelentkezik nála, tisztátalan lesz.
15Mihelyt a pap látja a vadhúst, nyilvánítsa őt tisztátalannak; a vadhús tisztátalan, bélpoklosság az.
16De ha a vadhús visszatér és fehérre változik; akkor menjen a paphoz.
17És ha látja a pap, hogy íme megváltozott a megtámadott hely fehérré; akkor nyilvánítsa a pap tisztának az illetőt, tiszta ő.
18Ha valakinek a bőrén fekély támad; és meggyógyul,
19azután a fekély helyén fehér duzzadás támad, vagy fehér vörhenyes világos folt; akkor mutassa meg magát a papnak.
20És ha látja a pap, hogy annak felszíne alacsonyabb a bőrnél, és a benne levő szőr fehérré változott; akkor nyilvánítsa őt a pap tisztátalannak, bélpoklosság csapása az, a fekélyben tört ki.
21De ha azt látja a pap, hogy íme nem fehér benne a szőr, és nem alacsonyabb a bőrnél, és meghalványodott; akkor zárja el őt a pap hét napra.
22De ha kétségtelenül terjed a bőrön; akkor nyilvánítsa őt a pap tisztátalannak, csapás az.
23Ha azonban helyt áll a folt, nem terjed, a fekély forradása az: tehát nyilvánítsa őt tisztának a pap.
24Vagy ha valakinek a bőrén tűztől égési sebhely támad, és az égési sebhely elevenjéből fehér vörhenyes világos folt lesz, vagy fehér:
25ha ezt megnézi a pap, és íme fehérré vált szőr van a foltban, felszíne meg mélyebb a bőrnél, bélpoklosság az, mely az égési sebhelyben tört ki; tehát nyilvánítsa őt tisztátalannak a pap, bélpoklosság csapása az.
26De ha azt látja a pap, hogy íme a foltban nem fehér a szőr, és az nem alacsonyabb a bőrnél, és meghalványodott; akkor zárja el őt a pap hét napra.
27És nézze meg őt a pap a hetedik napon: ha kétségtelenül terjed a bőrön, akkor nyilvánítsa őt tisztátalannak a pap, bélpoklosság csapása az;
28ha pedig helyt áll a folt, nem terjedt a bőrön és meghalványodott, az égési sebhely duzzadása az; tehát nyilvánítsa őt tisztának a pap, mert az égési sebhely forradása az.
29És ha valamely férfin vagy asszonyon támad csapás, fején vagy szakállában,
30és megnézi a pap a megtámadt helyet, és íme felszíne mélyebb a bőrnél és benne aranysárga vékony szőr van; akkor nyilvánítsa őt tisztátalannak a pap, kosz az, a fej vagy a szakáll bélpoklossága az.
31De ha megnézi a pap a kosz által megtámadott helyet, és íme felszíne nem mélyebb a bőrnél, de nem fekete rajta a szőr; akkor zárja el a pap a kosz által megtámadottat hét napra.
32Aztán nézze meg a pap a megtámadott helyet a hetedik napon, és ha akkorra nem terjedt a kosz és nem lett rajta aranysárga szőr; és a kosz felszíne nem mélyebb a bőrnél:
33akkor nyiratkozzék meg, de a koszt ne nyírja meg, és zárja el a pap a koszost hét napon másodszor.
34És nézze meg a pap a koszt a hetedik napon, és ha akkorra sem terjedt a kosz a bőrön, és felszíne nem mélyebb a bőrnél; akkor nyilvánítsa őt tisztának a pap, ő pedig mossa meg a ruháit és tiszta.
35De ha kétségtelenül terjed a kosz a bőrön megtisztulása után:
36és a pap megnézi, és íme terjedt a kosz a bőrön; ne kutassa a pap az aranysárga szőrt, tisztátalan az.
37De ha úgy látszik, megállt a kosz és fekete szőr sarjadt rajta, meggyógyult a kosz, ő tiszta; tehát nyilvánítsa őt tisztának a pap.
38És ha egy férfinak vagy asszonynak teste bőrén fehér foltok támadnak, világos fehér foltok:
39és ha a pap megnézi, hát íme elhalványodott fehér foltok vannak testük bőrén, világosak: sömör az, mely kiütött a bőrön, tiszta az.
40És ha valakinek kihullik a haj a fejéről; az hátul kopasz, az tiszta.
41És ha elöl hullik ki a haj a fejéről; akkor elöl kopasz, tiszta.
42De ha hátul kopasz vagy elöl kopasz fején egy fehér vörhenyes megtámadott hely van, bélpoklosság az, mely az ő hátul kopasz vagy elöl kopasz fején ütött ki.
43Ha tehát megnézi őt a pap, és íme a megtámadott hely duzzadása fehér-vörhenyeges az ő hátul kopasz vagy elöl kopasz fején; olyan mint a test bőrének bélpoklossága:
44bélpoklos ember az, tisztátalan az: mindenesetre nyilvánítsa azt a pap tisztátalannak, a fején van a megtámadott hely.
45A bélpoklosnak pedig, akin rajta van ez a csapás, ruhái legyenek meghasogatva, fején legyen a haj szabadon eresztve, és szakállát takarja el; és kiáltsa, hogy: Tisztátalan, tisztátalan!
46Mindaddig, amíg a csapás rajta van, tisztátalan legyen; tisztátalan ő, elkülönítve lakjék, a táboron kívül legyen lakóhelye.
47Ha a ruhán van egy bélpoklosság által megtámadott hely; gyapjúruhán vagy lenruhán;
48vagy valami len- vagy gyapjúszövésen vagy kötésen; vagy bőrön, vagy bármiféle bőrmunkán:
49ha a megtámadott hely zöldes vagy vörhenyeges a ruhán, vagy a bőrön, vagy a szövésen, vagy a kötésen, vagy bármiféle bőrholmin, bélpoklosság csapása az; tehát mutassák meg a papnak.
50A pap pedig nézze meg a megtámadott helyet; és zárja el a megtámadott holmit hét napra.
51És ha úgy látja a megtámadott helyen a hetedik napon, hogy terjedt a baj a ruhán, vagy a szövésen, vagy a kötésen, vagy a bőrön, egyáltalán ami munkát a bőrből csinálni szoktak: maró bélpoklosság a baj, tisztátalan az.
52Tehát égesse el azt a ruhát, vagy azt a szövést, vagy azt a kötést, akár gyapjúból, akár lenből van, vagy egyáltalán azt a bőrholmit, amelyen a baj van; mert maró bélpoklosság az, tűzben kell megégetni.
53De ha azt látja a pap, hogy nem terjedt a baj a ruhán, vagy a szövésen vagy a kötésen; vagy bármi bőrholmin:
54akkor rendelje el a pap, hogy mossák meg azt, amin a baj van; és zárja el azt hét napra másodszor.
55És ha azt látja a pap a megtámadott hely megmosása után, hogy a megtámadott hely nem változtatta a színét, bár a baj nem terjedt, tisztátalan az, tűzben égesd meg; befelé ette magát, a visszáján vagy a színén.
56De ha látja a pap, hogy íme meghalványodott a megtámadott hely, miután megmosták; akkor szakítsa ki azt a ruhából, vagy a bőrből, vagy a szövésből, vagy a kötésből.
57De ha ismét jelentkezik a ruhán, vagy a szövésen, vagy a kötésen, vagy bármi bőrholmin, kisarjadás az; tűzben égesd el azt, amin a megtámadott hely van.
58Azt a ruhát pedig, vagy szövést, vagy kötést, vagy bármi bőrholmit, amit megmosol, és eltűnik róla a megtámadott hely; mossák meg másodszor, akkor legyen tiszta.
59Ez a törvény a bélpoklosságnak arról a csapásáról, mely a gyapjú vagy a lenruhán van, vagy a szövésen, vagy a kötésen, vagy bármiféle bőrholmin, hogyan kell azt tisztának vagy tisztátalannak nyilvánítani.