Bible

1 És elment Abimélek, Jerubbaál fia Sikembe anyja fivéreihez; és beszélt hozzájuk, és anyja őscsaládjának egész nemzetségéhez, mondván: 2 Beszéljéteksza Sikem minden urának füleibe: Mi jobb nektek, ha hetven ember uralkodik rajtatok, Jerubbaál minden fia, vagy ha egy ember uralkodik rajtatok? És jusson eszetekbe, hogy csontotok és húsotok vagyok. 3 És addig beszélték róla anyja fivérei mindezeket a dolgokat Sikem minden urának füleibe; míg a szívük Abimélekhez hajlott, mert azt mondták: Testvérünk ő. 4 És adtak neki hetven ezüstöt Baál Berít házából; azon bérelt Abimélek olyan Úres és léha embereket, akik őt követték: 5 és bement atyja házába Ofrába, és megölte fivéreit, Jerubbaál fiait, hetven embert egy kövön; de megmaradt Jótám, Jerubbaál legkisebb fia, mert elrejtőzött. 6 És összegyülekezett Sikem minden polgára és egész Bét-Milló, és elmentek és királlyá tették Abiméleket a Sikemben lévő cserfa-oszlopnál. 7 Mikor jelentették Jótámnak, elment, a Garizim hegy tetejére állt, felemelte hangját és kiáltott; és azt mondta nekik: Hallgassatok rám, Sikem urai, az Isten is hallgat rátok. 8 Egyszer elmentek a fák, hogy királyt kenjenek fel maguk fölött; és azt mondták az olajfának: Légy nekünk királyunk! 9 De azt mondta nekik az olajfa: Talán cserbenhagyjam37 olajomat, melyet bennem Isten és emberek tisztelnek; és elmenjek inogni a fák felett? 10 Akkor a fügefának mondták a fák: Jer te, légy nekünk királyunk! 11 De azt mondta nekik a füge Talán cserbenhagyjam édességemet és jó gyümölcsömet, és elmenjek inogni a fák felett? 12 Akkor a szőlőtőnek mondták a fák: Jer te, légy nekünk királyunk! 13 De azt mondta nekik a szőlőtő: Talán cserbenhagyjam mustomat, mely isteneket és embereket vidámít, és elmenjek inogni a fák felett? 14 Akkor mindnyájan azt mondták a fák a tüskebokornak: Jer te, légy nekünk királyunk! 15 A tüskebokor pedig azt mondta a fáknak: Ha ti igazán királlyá akartok engem kenni magatok felett, jertek, keressetek menedéket az én árnyékomban; ha pedig nem, jöjjön ki tűz a tüskebokorból, és eméssze meg a Libánon cédrusfáit. 16 És most, ha igazán és becsületesen cselekedtetek, mikor Abiméleket királlyá tettétek; ha jót tettetek Jerubbaállal és házával, és ha amit vele tettetek, megfelel annak, amit az ő kezei tettek 17 (mert az én atyám hadakozott értetek és életét kockára vetve szabadított meg benneteket Midján kezéből; 18 ti pedig ma felkeltetek atyám háza ellen és megöltétek fiait, hetven férfiút egy kövön; és királlyá tettétek Abiméleket, az ő szolgálójának fiát, Sikem urai felett, mert ő fivéretek); 19 egyszóval, ha igazán és becsületesen tettetek Jerubbaállal és az ő házával e mai napon; örvendezzetek Abimélekben, és ő is örvendezzen tibennetek: 20 ha pedig nem, jöjjön ki tűz Abimélekből és eméssze meg Sikem urait és Bét-Millót; és jöjjön ki tűz Sikem uraiból és Bét-Millóból, és eméssze meg Abiméleket. 21 Ezzel elfutott Jótám és elmenekült és Beérbe ment; és ott telepedett le testvére elől, Abimélek elől. 22 Mikor Abimélek három évig uralkodott Izráelen, 23 Isten rossz szellemet küldött Abimélek és Sikem urai közé; és Sikem urai hitszegést követtek el Abimélek ellen; 24 hogy erőszak érje Jerubbaál hetven fiáért; és reá tegye vérüket a testvérükre, Abimélekre, aki megölte őket, és Sikem uraira, akik erősítették kezeit, hogy megölje fivéreit. 25 Lesben állókat helyeztek el ugyanis ellene Sikem urai a hegyek tetein, és kiraboltak mindenkit, aki elment előttük az úton. Ezt feljelentették Abiméleknek. 26 Mikor megjött Gaal, Ebed fia és testvérei, és átmentek Sikembe; akkor Sikem urai arra bízták magukat. 27 És kimentek a mezőre, leszÚretelték szőlőiket és kitaposták, és örömünnepet rendeztek; bementek istenük házába, ettek-ittak és szidták Abiméleket. 28 És azt mondta Gaal, Ebed fia: Kicsoda Abimélek és ki Sekem, hogy szolgáljunk neki? Nem Jerubbaál fia-e, és Zebul a tiszttartója? Szolgáljátok Hámornak, Sekem atyjának embereit, de miért szolgáljuk őt mi? 29 De bárcsak lenne ez a nép az én kezemben, majd eltávolítanám én Abiméleket! 30 Mikor Zebul, a város parancsnoka meghallotta Gaalnak, Ebed fiának beszédeit, fellobbant haragja; és azt mondta Abiméleknek: Gyűjts nagy sereget és vonulj ki. 31 Követeket küldött ugyanis Abimélekhez Tormába, mondván: Íme Gaal, Ebed fia és testvérei megjöttek Sikembe, és most ők szorítják a várost ellened. 32 Most tehát kelj fel éjjel te és a veled levő nép; és állj lesbe a mezőn. 33 Reggel aztán, mikor felkel a nap, ronts elő a városra; éppen akkor fog ő a vele levő néppel ellened kivonulni, akkor csinálj vele, amit tudsz. 34 És felkelt Abimélek és a vele levő egész nép éjjel; és lesbe álltak Sikemben négy csapatban. 35 Mikor Gaal, Ebed fia kiment és megállt a városkapu nyílásában; akkor kelt fel Abimélek és a vele levő nép a lesből. 36 Mikor Gaal meglátta a népet, azt mondta Zebulnak: Ihol egy nép jön alá a hegyek tetejéről! De azt mondta neki Zebul: A hegyek árnyékát látod te embereknek. 37 Gaal pedig újból szólt és azt mondta: Ihol egy nép jön alá az Országköldöke mellől; egy csapat pedig a felhőnézők cserfájának útjáról. 38 Akkor azt mondta neki Zebul: Hol van hát a szád, mellyel azt mondtad: Kicsoda Abimélek, hogy szolgáljunk neki? Hát ez az a nép, melyet kisebbítettél, most menj ki és hadakozzál meg vele! 39 Erre kivonult Gaal Sikem urai élén, és hadakozott Abimélekkel. 40 De megkergette őt Abimélek, úgyhogy menekülnie kellett előle; és sokan elestek keresztülszúrva a kapu bejáratáig. 41 És Abimélek Arumában maradt; de Zebul elűzte Gaalt és testvéreit, úgyhogy nem maradhattak Sikemben. 42 És történt másnap, hogy a nép kiment a mezőre. És mikor ezt jelentették Abiméleknek, 43 fogta a népet és elosztotta őket három csapatba, és lesbe állott a mezőn. Mikor aztán látta, hogy a nép jön ki a városból, rájuk támadt és leverte őket. 44 Akkor Abimélek és az a csapat, amely vele volt, előrerontott és a város kapubejáratába állt; a másik két csapat pedig rárontott mindenkire, aki a mezőn volt, és levágta őket. 45 És Abimélek aznap egész nap vívta a várost; és mikor a várost bevette és a benne levő népet megölte, lerontotta a várost és behintette sóval. 46 Mikor ezt Sikem tornyának urai meghallották, mind bementek El-Berít házának pincéjébe. 47 Mikor jelentették Abiméleknek, hogy Sikem tornyának urai mind össze vannak gyűlve, 48 felment Abimélek Calmon hegyére, ő és az egész nép, mely vele volt, és Abimélek fejszét vett a kezébe, faágakat vágott, aztán felvette azokat és a vállára tette; és azt mondta a vele levő népnek: Amit láttatok, hogy tettem, sietve tegyétek, úgy, mint én. 49 Erre az egész nép is levágta ki-ki a maga rőzséjét, és ment Abimélek után és letette a rejtekre, és rájuk gyújtották a pincét tűzzel; úgyhogy Sikem tornyának emberei is mind meghaltak, mintegy ezer férfi és asszony. 50 Azután Tébécbe ment Abimélek; tábort ütött Tébéc ellen, és bevette azt. 51 De volt a város közepén egy erős torony, és odamenekültek a férfiak és az asszonyok mind, és a város urai mind, és bezárták maguk mögött; aztán felmentek a torony tetejére. 52 Mikor Abimélek e toronyhoz ért, ostrom alá vette azt, és egészen oda ment a torony ajtajához, hogy felégesse azt tűzzel. 53 Akkor egy asszony egy felső malomkövet dobott Abimélek fejére; és bezúzta koponyáját. 54 Akkor hamar odahívta fegyverhordozó legényét és azt mondta neki: Húzd ki kardodat és ölj meg engem, hogy azt ne mondhassák rólam: Asszony ölte meg; és keresztülszúrta legénye és meghalt. 55 Mikor Izráel emberei látták, hogy Abimélek meghalt; elmentek, ki-ki a maga helyére. 56 Így fordította vissza Isten Abimélek gonoszságát; amit elkövetett atyja ellen, megölvén hetven testvérét. 57 És Sikem férfiainak minden gonoszságát visszafordította Isten az ő fejükre; és betelt rajtuk Jótámnak, Jerubbaál fiának átka.