1És mikor bevégezték az ország felosztását, így szólt az Úr Józsuénak, mondván:
2Szólj Izráel fiainak, mondván: Jelöljétek ki magatoknak a menedékvárosokat, melyekről szóltam nektek Mózes által,
3hogy oda meneküljön a gyilkos, aki valakit agyonüt vétségből tudattalanul; és legyenek nektek menedékhelyül a vérbosszuló elől.
4Ha e városok egyikébe menekül és megáll a város kapujának bejáratában és elbeszéli azon város véneinek hallatára az ő dolgait; azok fogadják be őt a városba magukhoz, és adjanak neki lakóhelyet maguknál.
5És ha utána megy a vérbosszuló, hát kezébe ne szolgáltassák neki a gyilkost; mert tudattalanul ütötte le felebarátját, és nem volt annak gyűlölője tegnap-tegnapelőttről.
6És lakjon abban a városban, míg a közönség elé nem áll ítéletre (míg meg nem hal a főpap, aki abban az időben lesz); akkor aztán visszatérhet a gyilkos és bemehet városába és házába, abba a városba, melyből menekült.
7És erre szentelték Kédest Galileában Naftali hegyén és Sikemet Efraim hegyén; továbbá Kirjat-Arbát, azaz Hebront Júda hegyén.
8A jerikói Jordánon túl pedig, keleten erre adták Becert, a sivatagban, a fennsíkon Rúben törzséből; Rámótot Gileádban Gád törzséből, és Gólánt Básánban Manassé törzséből.
9Ezek voltak az Izráel minden fiának és a köztük tartózkodó jövevénynek avégre kijelölt városok, hogy oda menekülhessen mindenki, aki valakit vétségből agyonüt; és ne haljon meg a vérbosszuló keze által, míg közönség előtt nem állt.