1És ezek azok, amiket Kanaán országában kaptak örökül Izráel fiai; amiket Eleázár, a pap, és Józsué, a Nún fia, meg Izráel fiai törzseinek családfői osztottak ki nekik
2sorsvetéssel örökségükül; mint az Úr parancsolta Mózes által. A kilenc törzsnek és a fél törzsnek:
3mert a két törzsnek és a fél törzsnek örökségét kiadta Mózes a Jordánon túl; a lévieknek pedig nem adott örökséget közöttük.
4József fiainak tudniillik két törzse volt, Manassé és Efraim; de nem adtak osztályrészt a lévieknek, csak lakó városokat és azokhoz legelőket nyájaik és jószáguk számára.
5Mint az Úr parancsolta Mózesnek, úgy cselekedtek Izráel fiai; úgy osztották fel az országot.
6Mikor Júda fiai léptek elő Józsué elé Gilgálban, azt mondta neki a kenizzi Káleb, Jefunne fia: Te tudod azt a szót, amit az Úr szólt Mózesnek, az Isten emberének énfelőlem és tefelőled Kádes Barneában.
7Negyvenesztendős voltam én, mikor elküldött engem Mózes, az Úr szolgája Kádes Barneából az országot kikémlelni; és úgy hoztam meg neki a dolgot, amint a szívemben volt.
8Pedig testvéreim, akik feljöttek velem, elolvasztották a nép szívét; de én teljesen követtem az Urat, az én Istenemet.
9És megesküdött Mózes azon a napon, mondván: Az a föld, melyet lábad taposott, legyen a tiéd örökségül, és fiaidé örökre; mert teljesen követted az Urat, az én Istenemet.
10És most az Úr, aszerint amint szólott, már negyvenöt évig éltetett engem azóta, hogy ezt a szót mondta az Úr Mózesnek, mikor Izráel a sivatagban járt; most tehát én már nyolcvanöt esztendős vagyok ma.
11Még olyan erős vagyok ma, mint mikor elküldött Mózes, amilyen az erőm akkor volt, olyan az erőm most; a háborúra és a jövésre-menésre.
12Most tehát add nekem ezt a hegyvidéket, amelyről az Úr szólt azon a napon. Hiszen te hallottad azon a napon, hogy anákok vannak ott és nagy, megerősített városok: talán velem lesz az Úr, és kiűzöm őket, mint az Úr szólott.
13Akkor megáldotta őt Józsué; és odaadta Hebront Kálebnek, Jefunne fiának örökségül.
14Így lett Hebron Kálebnek, Jefunne fiának, a kenizzinek örökségévé mind a mai napig; azért mert teljesen követte az Urat, Izráel Istenét.
15Hebron neve pedig azelőtt Arba városa volt; ő volt a legnagyobb ember az anákok közt. Az ország pedig nyugodt volt a háborútól.